Mit tegyek, ha szüleim miatt választottam egy szakot az egyetemen, de mindjárt végzek és kiráz attól a munkakörtől a hideg?

Kedves Kérdező!

A helyzet az, hogy az önértékelési zavarod megtéveszti a józan ítélőképességedet. Valamint a kevés élettapasztalat rossz következtetések levonására sarkal.

A családod csak jót akar neked, hogy könnyebb életed legyen.

Cukrász, óvónő, recepciós? Sajnos nem sikerszakmák. Cukrászként, ha tudsz saját vállalkozást indítani és nagyon keményen dolgozol évek, évtizedek alatt létrehozhatsz maradandót, a másik két szakmában, bármennyire is tisztelem őket, sajnos vegetálni lehet. (Most a magánóvodai 1000-ből 1 helyet, illetve a brutál jattolós helyen dolgozó [több nyelven beszélés, éjszakai életből leeső ez-az] recepcióst ne keverjük ide)

Unalmas és fárasztó, amit a jelenlegi végzettségeddel tudsz végezni? Egyáltalán nem hiszem. Viszont ahogyan leírták, amikor 4-kor kelsz és kapsz 120 ezer forintot, meg némi jattot, vagy 90-et óvónőként, vagy félfeketén sütöd a tortát mennyivel lesz jobb?

Minden munkahelynek megvannak a nehézségei és a szépségei, de egy valamit nem szabad elfelejteni. Egy életed van, ha olyan irányba kormányozod, hogy az életkereseted nagyságrendekkel is változhat, bolondság nem a kedvezőbbet választani.

Nagyon jó dolog tud ám lenni, hogy nemcsak kifizeted a számlákat, hitel nélkül (vagy jóval kevesebb hitellel) vásárolsz ingatlant gépjárművet, nem azon gondolkozol, hogy melyik olcsó párizsit vegyed meg a boltban, hanem azon, hogy a megtakarításokat mibe fektesd be. Emellett tudni, hogy a leendő gyerekeid is szabadon választhatnak életpályát és megvan a kellő erőforrás, hogy a társadalom egy részénél előnyösebben indíthasd őket az életben. Lehet hobbid, eljárhatsz a pároddal szórakozni, kultúrálódni, koncertre, nyaralni.

Alkalmazottként úgyis találkozni fogsz olyanokkal a munkahelyen, akik bizony megkeserítik majd a mindennapokat, nem előreviszik, de a nap végén mondhatod, hogy igen, én itthon is meg tudok keresni 1000-1500-2000 eurót és ez mindjárt más megvilágításba helyezi a dolgokat.

Amúgy meg el tudtad végezni a BSc-t? Igen, na akkor már mindjárt előrébb vagy, mint aki már általánosban, középiskolában feladta a küzdelmet. Nem is értem ezt a sok önbizalomhiányt. Már most többet értél el, mint a társadalom nagy része. A Master is meglesz, és ha sikerrel vetted az akadályokat, ezt a sok elért eredményt miért dobnád el magadtól?

Miért kezdenél el egy másik szakot,ami szintén nem érdekel,nem akarsz benne dolgozni?

Kezdd el azt,ami érdekel.Ha az egy cukrász okj,akkor az.Ha óvónő szak,akkor az.

Ne hagyd,hogy mások mondják meg mit csinálj

Neked kell majd 40 évet dolgozni a választott szakirányban, nem nekik.Ne hagyd magad rábeszélni semmire.Ez a te életed,nem az övék.

Azt azért vágod, hogy talán a szüleiden kívül senkit sem érdekel igazán, mit csinálsz? Annyiban jó, hogy nem hoznak fel negatív példának mások előtt, meg persze nem tudnak nagyon okoskodni azzal, hogy szerintük miért nem jó, amit csinálsz.

És azt is vágod, hogy ezek a rokonok nagy valószínűséggel nem élnek túl téged, és lehet, hogy később már nyugdíjba se mehetsz, mert mondjuk annyira kitolódik a korhatár. Belegondoltál, hány évtizedet kell még ledolgoznod? 50 év múlva már késő lesz bánkódni azon, miért élted le az életed felét úgy, mint valami marionett bábu.

Én a helyedben kipróbálnám magam abban, amit eddig tanultam. Ha nagyon nem szimpi pár hónap után sem, elkezdenék egy olyan tanfolyamot, ami jobban érdekel. Nem tudom, mit akarsz még egy gazdasági szakkal, mikor azt se tudod, hogy az elsővel mennyire boldogulsz.

Sokan már tinikorukban harcolnak a szüleikkel, bőven itt az ideje, hogy te is tegyél valamit a bólogatás helyett.

Én a helyedben dolgoznék ebben valamennyit, aztán, ha nem szeretem meg, akkor az összekuporgatott pénzből kitanulnám valamelyik álomszakot, és sz*rnék a rokonok fejére.

Én most vagyok egyetemista, jó fejem van, a család jogászt akart belőlem. Nincs az az Isten, nem szeretem az elméleti dolgokat :D Szóval azt tanulom, ami tetszik, mellette dolgozok, nem azt mondom, hogy nem vagyok fáradt, de ennyit megér az, hogy ne a család elvárásai szerint kelljen élnem.

Azt nem értem, hogy ha neked is van kereseted, akkor miért nem teszel magasról a fejükre? Felnőtt vagy, azt csinálsz, amit akarsz, ők meg majd szépen belenyugszanak, vagy nem, de az már az ő bajuk.

Szóval, ha már van egy végzettségem, megpróbálnék azzal pénzt keresni a következő végzettség megszerzésére. Bár én el se mentem volna olyan szakra, amit nem csinálok szívvel-lélekkel, mert minek? A rokonok előtt is ott volt a lehetőség, hogy menjenek, és tanuljanak, amit szeretnének, most már meg kellene adniuk ezt a lehetőséget neked is.