Hogy mondjam el apámnak? Nagyon mérges lesz. Ti megbocsátanátok a gyereketeknek?

Én éppen ma mondtam a lányomnak (másodéves), hogy itt a jelentkezési időszak, ha váltana, most tegye.

Én 35 évesen váltottam és találtam meg a valódi hivatásom, nincs azzal baj, ha nem jön be, amit 18 évesen kitalált és jónak hitt. NEm érzem, hogy szereti, érdekli, pedig ő állítja, hogy megvan vele... mindegy, szerintem egy jó szülő lenyeli a békát (bár tény, a lányom állami finis, de sajna kolit nem kapott, az albi horror)

Az én véleményem az, hogy nem dobta ki azt a pénzt. A gyerekére költötte, akit szeret. Ki tudja, talán még hasznos lehet a tudás, amit ezen a szakon szereztél, de most elmondom, hogy én mit tennék:

otthagynám. Átiratkoznék, mert - és talán ez önzőség - fontos vagyok magamnak annyira, hogy ne pocsékoljam az időmet.

Miért kéne befejezned ezt a szakot, ha sok éved van még belőle, (HA SOK ÉVED VAN MÉG BELŐLE!), amit egyszerűen nem élvezel?

Ugyanúgy pénzkidobás, ha továbbra is folytatod, mert célirányosan ezt nem használod fel a jövőben. Inkább válts iskolát és csináld azt, amit szeretnél, amiből profitálni fogsz, ugyanis jöhetnek most ezzel a "mindig jó a több diploma", de ma már rég nem (csak) ez számít.

Ha képes vagy megoldani saját zsebből, akkor ne szorulj rá apukádra, mondd meg neki, hogy te tanulsz, és a fiatalságod elszáll, nem tudod visszahozni az elmulasztott éveket, idő és pénzfecsérlés lenne, ha maradnál ott, ahol vagy, tekintve, hogy úgysem ennél a szakmánál szeretnél lehorgonyozni.

Mi fontosabb neked: önmagad vagy apukád ostoba dacossága?

Megbékél, mert mást nem tehet.

A te jövőd, a te életed, s valóban sokba kerültél, de ha nem kamatoztatod, akkor meg későbbiekben fölösleges szintén ilyen szintű összegeket kidobni.

Nem tudom, érted -e, mit akarok mondani?

Ne félj kimondani a véleményed, mert soha senki nem találja ki helyetted, hogy mit szeretnél.

Légy határozott, határozottabb, mint bármikor máskor, állj ki magadért és ne a pénz körül forogjon minden, hanem összpontosíts egy kicsit magadra is - arra, hogy ez az egész rólad és az elkövetkezendő éveidről szól. Csak rajtad múlik, hogyan sikerül majd.

Kívánom, hogy jó döntést hozz!

igazából tudni kéne, mennyi van még hátra, és hogy mi a szak, amin tanulsz, mire mennél át.

nem biztos, hogy haszontalan befejezni egy szakot, mert könnyen lehet, hogy profitálhatsz még belőle az életben, akkor is, ha más szakmát űzöl. Ha nem végzed el, akkor persze szinte semmit sem ér a munkaerőpiacon.

Ha pl. egy év van hátra, akkor megfontolandó, hogy befejezd.

820.000 rengeteg pênz, a helyedben én elvégezném, még ha csúszással is. Gondolom már nem sok éved van hátra, addig kibírod.

Később lehet tudod kamatoztatni ezt a tudást. Nem tudhatod, hogy ez a szak kelleni fog-e majd a jövőben.

Jó, ha több lábon állsz a mai világban.

De miért kéne kibírnia meg elviselnie valamit, amiben nem érzi jól magát?

Nem tud teljesíteni, ha nem szereti és nem is érti, hiszen, hogy idézzem őt: "bukdácsolok".

Mert ahhoz, hogy előrejussunk, időszakosan gyakran "nem érezzük jól magunkat", ilyen az élet. 820 ezer forint tényleg nagyon sok pénz, és a már befektetett idő és tanulás is elveszik, ha nem fejezi be.

tehát nem csak a jövő veszhet el, de a múlt is, ha az idő miatt aggódna valaki.

Tényleg jó dolog több lábon állni.

egyik diplomámat nagy nehezen fejeztem be, munka mellett, inkább csak kötelességérzetből, nem is ment jól a dolog.

Azóta úgy hozta az élet, hogy rátanultam, ma már központi szerepet játszik az életemben az a tudás.

Egyáltalán nem mindegy, mennyi idő van még hátra a képzésből, és az sem, miről mire akar valaki átnyergelni, mert lehetnek átfedések.