Ilyen helyzetben megbocsátanátok édesanyátoknak?
Túl fiatalon szült, középiskola után majdnem férjhez is ment (mert a szülei azt mondták, most szüljön, mert most tudnak neki segíteni), ebből talán egyértelművé válik, hogy saját magát nem tudta elláttni, saját véleménye nem volt. "Felnevelt" ahogy tudott, akkor még szerethető voltam ugye, mert az elképzelései szerint alakított engem. Mikor 7 éves lettem, elkezdett saját életet élni, olyat, amiben senki nem mondja meg neki, mit csináljon (velem nem törődött, csak ordibált), elkezdett mélyen foglalkozni az ezotériával, és onnantól csak azt hányta a szememre, hogy le sem kellett volna születnem, miért őt választottam, és a hasonló ezos baromságok. Bántalmazott engem, ha úgy tartotta a kedve, megtépett, megütött, nyúzott, ha a poharat nem tettem a mosogatóba, hanem mellé, akkor kékre ütött. És ez ment még körülbelül 8 évig, csak közben elvált, és talált magának egy idióta barmot, akivel együtt terrorizáltak. Én közben keresztül mentem renget lelki problémán, a pánikbetegségtől kezdve, az OCD-ig, és egy időben pszichotikus állapotaim is voltak. Ezek miatt orvoshoz is jártam egy időben. Utolsó éven, érettségi évemben, mikor 18 éves voltam, nagyon csúnyán bántalmazott azért, mert tanulok (irigyelt, amiért céljaim vannak), pedig tudtam, hogy egyedül csak így törhetek ki ebből a környezetből. Szóval elköltöztem apámhoz, és ott éltem míg le nem érettségiztem. 100x kért anyám bocsánatot tőlem, de a kritizálást soha sem hagyta abba. Megpróbáltam elfogadni, adtam neki egy esélyt, egy ideig normálisabb volt, de ma újra kitört, szétverte az ajtót, belém dobta a papucst, és ordítozott. Gyerekkoromban is elnéztem, és eltűrtem, hogy rajtam adja ki a problémáit, de most, hogy már felnőtt vagyok, nem tudom, mit tegyek. Folyamatosan zsarol, megjegyzéseket tesz, hogyha nem végzem el az iskolát, akkor nem értem el semmit, nem fog rám egy centet sem adni (és hát igazából nem is várom el, mert apum támogat mindenben) és egyszer ha sokat fogok keresni, én is segítek neki. Anyámmal viszont nem tudom, mi legyen. Én már nem tudok vele sajnos bánni, nem tudok neki megfelelni semmivel sem, az ő lelkivilága viszont egyre rosszabb, és egyre jobban depressziós. A megjegyzéseitől pedig én is, és újra a pánik tünetei jönnek elő.
Ti mit tennétek?
Nagyon sajnálom amin keresztül mentél! Borzasztó még olvasni is... :( ÉS még mindig ragaszkodsz anyukádhoz ezek után is...máskülönben nem dilemmáznál hogy mit tegyél... Adtál neki még egy esélyt... nem élt vele, ki jött ismét belőle ami az egész gyerekkorodat tönkre tette. Büszke lehetsz magadra, hogy ilyen ügyesen eljutottál idáig és tanulsz! :)
Nekem nem volt ilyen helyzetem "csak" olyan, hogy az igazi biológiai apukámat nem ismertem, mert anyumat elhagyta mikor még csak terhes volt velem.. és 18 évesen megkeresett..Kapott egy esélyt!! Anyukám egy percig nem állt útjába a dolognak.. csak kiváncsi voltam rá. DE kérlek szépen .. :D felesleges.. olyan "dumával" jött, hogy utazzak én le hozzá ( számomra egy idegen férfi) mert nekem könnyebb, mondtam, hogy biztos nem.. még én menjek utána? Azt mondta, hogy akkor eljön ő.. Hát ha téged meglátogatott engem is.. :D most 24 éves vagyok és még mindig nem találkoztunk, de igazából nem is akarok már vele.. Én nem adok neki még 1 esélyt..megkapta a lehetőséget, nem élt vele..
Én a te helyedben sem adnék már.. megpróbáltad.. a te lelkiismereted tiszta kell legyen teljes mértékben.. Ne hagyd magad tönkretenni! felépítettél egy életet már..előre menj, hátra már ne..
Mikor már olyan korban voltál, egy szép pofon dukált volna neki is meg az élettársának is. Lehet észhez tért volna. (Lehet lepontozni, de más megoldást nem nagyon lehet találni a hülyeségre.)
Úgy gondolkozz a bocsánaton, hogy az egész gyermekkorodat elrontotta, nem volt kire támaszkodnod. Szüntesd meg vele a kapcsolatot és próbálj felejteni! :))
Sok sikert az iskolához!
válasza:
válasza:Nagyon sajnállak :-(
Nekem ennél jóval kevesebb is elég, hogy ne tudjak megbocsájtani. Nem is a megbocsájtáson van talán a lényeg, hanem azon, hogy nem kell az életembe olyan személy, aki folyton csak lehúz.
Mindig azt gondolom, hogy túl buta volt ahhoz, hogy ezt felfogja. És mindig mondogatta, hogy szeret, meg elsírta magát gyakran. Aztán ugyanaz történt. Ezért fáj egy kicsit, mert elhiszem, hogy nehéz lehet neki.
Senki nem támogatja, egyedül dolgozik, és azt mondja, hogy azt is csak miattam. Viszont viselkedni nem tud velem szépen.
Apumnál annyi a gond, hogy nem egyedül él, mivel, amikor anyám elvált tőle, akkor csak a szülőházába ment vissza, ahol már alapból a nagyszüleim mellett még a testvére és annak a családja élt. Nekem ott nincs szobám, mert már nagyobb lett a gyerekük, és beköltözött az én szobámba, miután elmentem egyetemre. Gyakorlatilag nincs hol aludnom, csak ott, ahol most vagyok, de haza is kellene járnom.
Másik kérdés, anyámnak (aki egy lelkibeteg) mit tudnék, és hogyan tudnám elmondani, hogy már nem akarok tőle semmit? Mert folyamatosan zaklatna, és talán még meg is ölné magát, vagy kórházba kerülne az elmeosztályra. Valaki tudna ebben segíteni?
válasza:Először is, őszintén és nagyon mélyen sajnálom azt, ami történt veled, és jelenleg is folyik. Céltudatos, ambiciózus embernek tűnsz, és hatalmas piros pont neked, amiért abból a környezetből ki tudtál törni, méghozzá ilyen magasan. Örülök neked. Erős egyéniség vagy, ezt remélem tudod.
Második: édesanyád érzelmileg zsarol, sajnos ez a helyzet. Minden "tünet" jellemző rá: megöli magát, depressziós lesz, minden érted csinál.
Figyelj, hallgass ide: nem igaz.
Ha mindent érted csinálna vagy csinált volna, soha nem hagyja, hogy egy olyan ember, mint az élettársa, terrorizáljon, nemhogy még segítsen is benne.
Csak maga mellett szeretne tudni, mert te vagy az, aki kiskorodban eltűrted, akibe mindig rúghatott egyet, ha az élet belé is rúgott egy nagyot. Te vagy az, akit a lábtörlőjeként használ(hat), de ezt nem, NEM SZABAD MEGENGEDNED NEKI! Bátor vagy és erős. Kitartó.
Azért rossz a lelkivilága, mert saját magával nem tud elszámolni. De ez már nem a te feladatot. Ő az édesanyád, igen, de viselkedett valaha úgy? Megérdemelte valaha azt, hogy anyaként nézz fel rá? Tudtál rá büszke lenni? A válasz valószínűleg nem. Sajnos, hidd el, nagyon sajnálom, tényleg, de attól még nem anya valaki, hogy megszült. Hiszen nem foglalkozott veled, testi sértés és lelki problémákat okozott nálad, és kétlem, hogy ha az első esélyével nem élt igazán, ezzel majd azt tenné.
Hiszen te magad mondod, hogy folyamatosan zsarol. Nem tud nem kritizálni, mert rossz neki, képtelen belátni, hogy te jobb vagy, hogy egy fiatal, erős egyéniség lettél, akit nem befolyásolhat többet.
Apukád mindig ott lesz neked.
Nem tudnál kollégiumba menni? Esetleg egy olcsó albérletről nem lehet szó?
Ne hagyd, hogy kizsigereljen. Soha nem fog megváltozni, sajnos. Csak élősködni szeretne rajtad, nem pedig szeretni. Ha valaki szeret, nem teszi tönkre a gyerekkorodat önös érdekekből.
Független vagy, élj vele.
Tudom, hogy sajnálod, ő is tudja, hogy sajnálod, épp ezért, mert ez a gyenge pontod, ide próbálja a legmélyebb sebet ejteni. De (ha már így metaforázok), akkor ki kell védened a támadását, mert nem előrébb visz, hanem hátrébb, és végül újra a mélyben találod magad, ahonnan nagyon nehéz lesz felemelkedned. Ő pedig újra ott lesz, hogy beléd rúgjon egy nagyot és kárörvendezve továbbálljon néhány hónapra vagy évre.
Nem megbántani akartalak, csak nem egy ilyen emberrel volt már dolgom. Nem szeretnék általánosítani sem, de pontosan tudjuk, te is és én is, és mindenki, aki volt/élt hasonló szituációkban, hogy az ilyen emberek nem változnak meg. Nem tudod őket megváltoztatni.
Sok sikert kívánok neked, őszintén, tiszta szívemből.
És remélem, hogy jól döntesz!
Ne feledd: erős vagy, kitartó, bátor, határozott és céltudatos.
Rajtad, csak rajtad múlik a jövőd! Tedd élhető jövővé, ha már ő az fiatalságodat a múltban elvette tőled.
Nagy ölelés, és KITARTÁS!
Köszönöm szépen, ez nagyon jól esett! Tényleg.
Az előbb mondta, hogy takarodjak innen (mert volt egy idegrohama újból, és kiabált meg bántalmazott engem). Nincs albérletem csak januártól, de addig karácsonyoznom kell valahol, apumnál szeretnék, de ott ugye nincs szobám. Tehát nem lesz pont a legszebb. Illetve még soha nem volt szép karácsonyom.
Köszi a válaszokat, és az utolsónak különösen, mert tényleg jól esett.
válasza:Szia!
Èn a helyedben befejezném a sulit elsősorban. Azóta felnőtt lettél, ha "anyád" hozzádvágja a papucsot, akkor nyugosan fejbecsapkoshatod vele. Nem vagy már kisgyerek akit terrorizálni lehet, állj ki magadért! Amint lehet én megszüntetnèm vele a kapcsolatot, számot cserélnék és soha többet nem néznèk felé.
válasza:"egyedül dolgozik, és azt mondja, hogy azt is csak miattam" - mi az, hogy egyedül dolgozik? Én is egyedül dolgozom, vagy arra gondol, hogy egyedülálló? Rengeteg egyedülálló ember, anya van a világon, pl. az én anyám is nagyon sokáig az volt, mégsem bánt velem úgy, mint egy kutyával. Rossz példa, mert normál esetben egy kutyával is ezerszer jobban bánnak, de érted, mire gondolok.
Anyád azért kért bocsánatot, mert csak te maradtál neki, még ha szörnyen bánik is veled, legalább van valaki a közelében. Viszont nem szabad kitenned magad ennek, mert tovább sérülsz.
Elég fájdalmat és bajt okozott neked: pánikbetegség, OCD... kell ez neked? Inkább örülj neki, hogy kitörtél, egyetemre jársz, lesz jó munkád, lesz pénzed, ne hagyd, hogy anyád visszahúzzon.
Egyébként gratulálok a sikereidhez, az ambícióidhoz, nagyra tartalak, hiszen ilyen családi háttérrel jóval nehezebb lehet, de te mégis helytállsz.
Szerintem bocsáss meg anyádnak, magadban, de ne ápolj vele közeli kapcsolatot. Ne engedd, hogy zsaroljon érzelmileg, ne hagyd, hogy csúnyán beszéljen veled, szólj rá és hagyd faképnél, vagy ha nem megy neki a normális viselkedés, szakítsd meg vele a kapcsolatot végleg.
Haragot nem jó táplálni, de az sem jó, ha megint kiteszed magad ennek. Sok sikert.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!