Szerintetek valaha is megbocsátanak ezek a gyerekek az anyjuknak? Ti megbocsátanátok az anyátoknak ilyen esetben?

Ilyen esetben meg tudom érteni,hogy az anyuka otthagyott két gyereket a férje nyakán.Másképp el se tudott volna menekülni,a lurkók agya meg át van mosva.Mondjuk én nő vagyok,szóval lehet,ezért fogom jobban az anya pártját ebben a helyzetben.

22

Nos. Nem értem, hogy ha ilyen férfi mellett volt eddig, akkor miért tűrte? Talán hamarabb elkellett volna mennie, amikor még a gyerekeket nem nevelte ennyire elllenük. ( bár ezt sem igazán értem, hogy ez hogy sikerült.

Nekem is van gyerekem, de én nem tudnám ott hagyni, vinném magammal, nem hiszem, hogyha jót, szeretetet, kedvességet adok a gyerekemnek, akkor annak hogy lehet így átmosni az agyát? Mert ha nincs mellette, akkkor persze, sikerülhet, de aki nap, mint nap ott van a gyereke mellett, és törődik vele, azt nem hiszem, hogy lehet manipulálni, akár gyerek, akár nem.

ekkora taplóhoz már hozzá se kellett volna menni, nemhogy két gyereket szülni neki. Keresztény mi? A szeretet egyháza. Csak a családon belül mintha nem igazán működna a dolog. És hogy állunk a tízparancsolattal a kölyköknél? "Szeresd és tiszteld szüleidet." Ja, kivéve, ha az anyát utálni kell.

Egyébként egyszer talán megjön akét gyerek esze és belátják, ki volt a hunyó a játékban.

Először is,az apa egy primitív rohadt szemét,sajnos a Bibliának nem a hasznos részét sikerült felfognia.

Egy 10 éves gyereknek mindig az a bűnös, rossz szülő, aki ott hagyja,jelen esetben az anya.

Gondolom Kérdező te vagy az anya a történetben.

Sajnállak.:(

Egy 10 éves kölyök azért nagyban befolyásolható,szerintem idővel,ha nagyobbak lesznek a srácok,jobban át fogják látni,pontosabban fogják látni,milyen az apjuk valójában.

Az is kérdés, a gyerekekkel hogyan viselkedik ez a vadparaszt.

Ne aggódj Kérdező, szerintem a gyerekek megfognak neked bocsátani:)

Aki azt írja minek szült két gyereket ennek a terroristának...annak fogalma sincs arról, hogy csúszik bele egy rossz kapcsolatba az emberlánya, nyilván az elején nem ilyen volt, hanem szerethető, és a legjobb oldalát mutatta a férj(ahogy mindenki teszi). Mire észre veszi, hogy baj van azaz nagy baj van, addigra már komoly erőfeszítés szétfűrészelni egy ilyen kapcsolatot, mert az áldozat (jelen esetben az anya) önbizalom hiányos, fél, szégyent érez(főleg egy anya) főleg, ha ezt nap, mint nap megerősíti egy rendíthetetlen személy, aki ráadásul a szeretett gyermekei apja...

Amit én tennék az anya helyében! Keresnék egy pszichológust, vagy egy olyan csoportot, ahhol lelki terrorra vannak specializálva az emberek, és megtanulnám ezt kezelni, csak úgy fog menni, ha lekileg rendben vagy... 2, minden alakalmat megragadnék, hogy lássam a gyerekeimet( szabályosan, ne találjon a férj támadási felületet)...ahogy nőnek a gyerekek úgy szép lassan visszanyerheted az önbecsülésed, és talán ők is meglátják ezt! Ez egy kőkemény küzdelem, de Rómát sem egy nap alatt építették fel... kitartás, és egy jó szakembert kívánok!

Nem tudom, gyerekként mit éreznék... de anyaként egészen biztos, hogy nem hagytam volna el a gyerekeimet.

Az meg elég szomorú, ga 10éves fiúk szemében is az anya csak cseléd volt :/

Nagyon rossz apa az, aki erre neveli a fiait.

Ezt így leírva és végiggondolva én az apának nem tudnám soha megbocsájtani, hogy megfosztott attól a lehetőségtől, hogy anyukám legyen.