Hogy mondjam el apámnak? Nagyon mérges lesz. Ti megbocsátanátok a gyereketeknek?

" Ebben a szülő is felelős, hiszen nem a gyerektől kell várni kizárólagosan, hogy megtalálja saját útját, "

Ja, akkor meg jön az, hogy nehogy már apám/anyám mondja meg mit tanuljak.

Leírnád milyen szakon vagy most, mennyi van még belőle hátra és mire szeretnél váltani? Amire váltanál, nem vesznek fel államira? Esetleg megpróbálhatnál újra érettségizni, hogy jobb esélyekkel indulhass, gondolom egy kis egyetemi tapasztalat után már látod, hogy ahhoz képest, amit a felsőoktatásban követelnek akár egy zh-ra, az érettségire az a pár tétel az lófütty.

Én megbocsátanám, a gyerekem az a gyerekem marad akkor is, ha hülyeséget csinál. Valószínűleg nem is haragudnék egyáltalán, ha olyan szakra váltanál, ami hasznos, el tudsz vele helyezkedni. De ha egy villamosmérnöki vagy programozói képzést (amivel azért elég nagy esélyed van később normálisan fizető állást kapni) otthagynál egy kommunikáció vagy filozófia szakért, tuti nem mondanám azt, hogy jól van gyermekem, ügyes vagy.

Nem lenne mit megbocsátanom, elszúrtuk (én is, mert nem segítettem a pénzen kívül tanccsal, pl.) de az egyetemi tanulmányaidat (tandíj) nem finanszíroznám.

Lakhatás, kaja, meg bérletet állnám, meg ha megszorulsz segítek, de a tandíjat teremtsd elő. :)

Gyakorlatilag nincs probléma, ha a 820ezer Ft-ot visszafizeted a szüleidnek, mivel szó szerint kidobattad velük az ablakon.

Természetesen nem most, hanem ha majd dolgozol, 5-6 év múlva, részletekben.

Szerintem ez erkölcsi kötelességed!... de te tudod.

Diákhitelt ne vegyél fel, az pénzügyi zsákutca, kb. olyan mint a devizahitel volt.

Tanulj estin vagy levelezőn, menj el dolgozni, akkor nem lesz semmi probléma.

Azzal nincs baj, hogy rossz döntést hoztál - sokan vagyunk így életünk során - ha azt csak a magad kontójára teszed és lehetőség szerint továbbiakban igyekszel komoly döntést hozni és helytállni.