Anya hónapok óta csalja apát. Többször probáltam beszélni anyával hogy hagyja abba de nem érdekelte. Azt tervezem irok a pasinak. Mit írhatnák neki?

"A szerelmi élete mindenki saját döntése"

Sajnálom, hogy sok nő nem képes különbséget tenni a "MEGCSALÁS" meg a "SZERELMI ÉLETÉBE" történő beleszólás között.

De segítek:

- A "szerelmi életedbe" akkor szólna bele a 18 éves -már nagykorú- lány, ha elkezdené magyarázni, hogy pl. mikor legyél a pasasod alatt vagy felett.

- A "családi élet" viszont a leányra is tartozik, főleg ha -az apukája helyett- az anyja külsősök segítségét veszi igénybe, hogy megvakarják neki ahol viszket.

Basszus...ebből is látszik,hogy ebben az országban semmi nem változott,még mindig a jó szocreál gondolkodásmód honol.

A nő kussoljon,hozzon sört,főzzönmossontakarítson,és persze tegye szét a csülkeit,de csak a férjének,és akkor amikor ő akarja....

Pfujj…

Mikor veszi észre már a hímsoviniszta férfiréteg,hogy amíg ő elmegy dolgozni aztán otthon vakarássza a tökeit a sörével a kezében,-ha nem takonyrészeg mondjuk,addig a nőnek sokkal több a dolga,és mégis sokkal evesebb megbecsülést kap.

Megéri ám hűségesnek maradni...tényleg...

Meg azt hallgatni,hogy: Jaj, Tüncikének a cégnél milyen jó dudái vannak...

Upsz,Tüncike 23,én 42. Tüncike nem szült,én 4 gyereket szültem, ember félrekacsingat,én nem,de azért hüvelyi fertőzéssel én megyek dokihoz,nem ő...lóg a belem,mindent egyedül csinálok...mégis én vagyok a pisikakipuki…

Na ennyit erről...

...ja,a lényeg...ha én berágnék,és keresnék valakit,aki megművelne,meg törődne velem,akkor én lennék az ilyenolyan rosszéletű nő,meg pocsék anya,meg családgyilkos,stb…

A férfi meg megússza egy: jó,hát istenem,férfiből van...dumával.

Komolyan..?! Mert egy férfi hülye,akkor már mindent szabad neki?

Képmutató hozzáállás ez azért...

Tényleg jó régi már a kérdés és a kérdező sem járt erre már mióta, ám azért nyitottam meg, mert én is hasonló helyzetben voltam, bár fiatalabb koromban, 12 éves voltam, amikor én mondtam apukámnak, hogy az anyu "olyan furán néz XY-ra", pedig akkor még fogalmam sem volt arról, hogy azt a fura nézést hívják konkrétan flörtnek, ám apám utána járt és kiderült, hogy mióta kavartak már a háta mögött, mindenki tudta, csak ő nem...

Aztán minket bezzeg megkérdeztek, 12 és 9 éves gyerekek voltunk a tesómmal, és a szüleink úgy gondolták, hogy elég nagyok vagyunk már, hogy mi döntsük el a házasságuk sorsát, ráadásul mindezt azzal a jelszóval, hogy amit a gyerekek akarnak, hogy nekik a legjobb legyen.

Hosszú évekig, de vagy bő húsz-huszonöt évig magam is abban a tudatban voltam, hogy milyen jó fej szüleim vannak, hogy ilyen felnőttként kezeltek minket a tesómmal, amíg egy barátom ki nem akadt ezen felháborodva, hogy mekkora szemétség már ez a szülőktől a gyerekekre hárítani a házasságuk sorsát, és tényleg: így legalább mi szavaztuk ki apukámat otthonról, mint vmi idióta kiszavazó játékban, így legalább a mi felelősségünk a tesómmal, nem anyukámé, aki félrelépett...

Szerencsére az az ember nem rég meghalt, alig várom, hogy leteljen a gyászév és jól anyukám képébe vágjam, hogy mit is gondolok minderről, mindenesetre apukám örökre emlegeteti, hogy amikor azt mondtam neki, hogy hogy néz rá, ott kezdett szétesni a családja, mert anyátok, az a... Bennem föl nem merült volna, hogy kapcsolatba lépjek azzal az emberrel, sőt, olyan zsigeri gyűlöletet érzek még ma is az ember iránt, hogy miatta váltak el a szüleim, hogy hiába halt meg, gyűlöletem nem igazán csitul, ami engem is meglep kissé, de tán majd elkopik idővel, vagy ki tudja...

Ha 18 lettem volna és nem 12 akkor...? Elég más helyzet lett volna... 18 évesen már a gyerek is felnőtt, én úgy dobbantottam otthonról, ahogy csak tudtam, az első lehetőséggel, de persze lehet, hogy csak eme ízléstelen válási ceremónia miatt... Ha viszont csak 18 évesen tűnt volna föl, akkor lett volna még hat évem apukámmal, gyerekként...