Szüleim ellenzik a kapcsolatom, hogyan enyhíthetném meg őket?

Ugyan már! 2 év semmi.

Annyi ilyen példa van, hogy még felhozni is felesleges.

Nem hiszem, hogy a 2 év korkülönbség bántja őket, hanem inkább az, hogy tartanak tőle, hogy tőlük távol, külföldön fogtok élni, és ha lesz unokájuk az kis külföldi lesz.

Tágabb családomban pár nagyon normális rokonnak is fáj az, hogy az unokája kis osztrák, svájci vagy szlovák lett, pedig kb. 2-3 hetente hazalátogatnak.

2 év felnőtteknél nem korkülönbség.

tizenévesen inkább. Én 19 voltam, pasim 17. Naná, hogy nem tetszett senkinek :D

8 éve vagyunk együtt és idén házasodunk.

Barátaink: lány 19, fiú 15. Tiltották a szülők őket egymástól! Most 15 éve vanak együtt, házasok és megjött a baba is.

Kívülállállóként persze csak találgatunk. Néhány gondolat.

Egyrészt azzal óvatosan bánnék, hogy "Tisztában vagyok vele, hogy felnőttként nem kell foglalkoznom a szüleim véleményével" bár ez szerencsére a jelenleg már igaz, másrészt azért ha valami érték van az életben, akkor a szeretteinkkel való kapcsolat az. (Ez legtöbbeknél a szülő)

Fontos megérteni, hogy az emberek érzelmeinek mélyebb okai sokszor nem tiszták önmaguk előtt sem, és így nem biztos, hogy azokat tisztán, érthetően kommunikálják feléd.

Így messziről, hangsúlyozom, hogy találgatok: az érzésekben szerepet játszhat pl. féltékenység, a "kislányuk" elvesztése, külföldre költözés, előítéletek a "külföldiekkel", fiatalokkal szemben. A szülőknek is föl kell nőniük ahhoz, hogy a gyerekek kirepülnek, már nem ők döntik el, mikor, kivel mennek moziba... egyes családokban sosem sikerül beállítani az egyensúlyt.

(Kedvenc sztorim: "köszöntél kislányom?" - itt a kislány 60, a mama 90 volt)

Én most kaptam lebaszást, "megmondtam, hogy nem érdemes azt a lakást felújítani..."

Remélem megtalálod az arany középutat az elhidegülés és a behódolás között - európa délkeleti tájékán, főleg nőknél az utóbbira sok példát vélek látni. Azért arra kíváncsi lennék, hogy az itthontartózkodásotok valóban olyan rossz volt-e, gyanítom, hogy a személyes kapcsolat teljesen más.

"Nem ezért jöttem haza, hogy erről beszéljünk, és emiatt vívjunk egymással, amúgy is olyan ritkán jövök, nem lehetne akkor örülni a másiknak?!"

Ismeretlenül általánosítva véleményt alkotni nagyon intelligens dolog.

A külföldi családalapítás abban a pillanatban bekerül a pakliba, mihelyst az ember kint vállal munkát/kezd el tanulni, élni...

Ha nagyon megy a kínlódás akkor megköszönheted nekik a bizalmat, amit irántad éreznek, hogy mennyire bíznak az önálló döntéseid minőségében. Nyilván nem ennyire cinikusan, bár helyzet adja...

"Tágabb családomban pár nagyon normális rokonnak is fáj az, hogy az unokája kis osztrák, svájci vagy szlovák lett "

Ennek nem lenne kötelező így lenni. A rokonaim 90 %-a külföldön él. Egyikük gyereke sem kis osztrák, román, német, stb. Magyarnak lettek nevelve és annak is érzik magukat. Ez a szülőkön múlik első sorban.

Szerintem felesleges ezen agyalnotok, 24 évesen még borzasztó fiatal vagy te is, lesz még vagy 5 halálos szerelem az életedben, mire kikötsz valaki mellett.

A szüleid gondolom falusiak, ha már 24 éves korodban az unokát akarják számon kérni rajtad. Vagy esetleg időgéppel szoktál utazni hozzájuk a középkorba?

Szerintem nem a 2 év korkülönbség zavarja őket. Felnőtt embereknél 2 év semmit nem számít, és többen vállalnak 21-22 évesen gyereket, mint később.

Inkább az a gáz, hogy kinn élsz, és 3 hónap után, ami tényleg semmi, összeköltöztél egy sráccal... ő költözött a te lakásodba? vagy közösen vettetek ki valamit? Talán attól félnek, hogy a kis fiatal srácot anyagi érdekek vezérelték, mikor összejött veled.

Nem tudom, milyen nemzetiségű a barátod, de az is lehet probléma. Az "idegenekben" a legtöbben nehezebben bíznak meg.

Összességében nekem is furcsa lenne a dolog, még ha ez ilyen "szerelem első látásra" volt is, akkor is... 3 hónap után együtt élni? Miért?