Mit tehetek, hogy normális kapcsolatom lehessen a szüleimmel?

Először is: már 22 vagyok, szóval tudom, költözzek el, de az nem megy, nem tudok annyi pénzt keresni.

Tanulok, "koleszos" vagyok (suli időben egy fél szobát bérelek, több emberrel lakok így együtt), de néha hétvégente, vizsgaidőszakban, és ünnepekkor itthon kell lennem. Ilyenkor lényegében végig gyomorgörcsöm van és hasmenésem, annyira stresszelek miattuk. MINDEN miatt össze tudnak veszni velem (meg egymással is). Igen, van amikor én hibázok, ezt elismerem, de igyekszem odafigyelni.. Viszont legtöbbször a semmiért kötnek belém (pl apám üvölt velem, majd 2 napig nem szól hozzám, csak mert nekem tetszett egy film ami neki nem, ilyesmik), és ez naponta többször fordul elő, nem arról van szó, hogy néha rossz napjuk van.

Minden erejükkel azon vannak, hogy értéktelennek érezzem magam, és hogy az is legyek. Úgy érzem, egész egyszerűen utálnak engem.

Viszont valamiért mégis ragaszkodnak hozzá, hogy itthon legyek, ne menjek el ide-oda, ne legyek a barátommal... Vagy ha itthon vagyok, akkor ne tudjak csinálni semmit. Ma eddig próbáltam olvasni, tanulni, és filmezni, egyik se sikerült, mert folyton belém kötöttek, zavartak.

Elköltözni nagyon szeretnék, de nem tudok. Próbáltam leültetni őket, és szépen megbeszélni a dolgot, hümmögtek és semmi se változott. Próbáltam "határozottan a sarkamra állni", ahogy sokan tanácsolják, de csak óriási balhé lett a vége, és rontott a helyzeten. Ez így élhetetlen mindhármunk számára..

Mi mást tehetnék, hogy legalább kicsit rendeződjön a viszonyunk?