Normális hogy ilyen a kapcsolatom az apámmal?

Attól még, hogy az apukád, nem kell feltétlenül vele jó viszonyt létesíteni. Ahogy érzed, úgy cselekedj! Ha Te is kiszeretnél vele békülni, akkor békülj, ha nem, akkor ne békülj, ilyen egyszerű.

Hozzátenném, engem tényleg nem érdekelne, hogy az apám, aki gyerekkoromban csak végignézte, ahogy szenvedek, Én olyan emberrel, szóba sem állnék. Főleg, hogy az apám. Undorító.

Nekem az apa definíciójához kevés az, hogy a genetikai készletem fele tőle van. Sose tett érted a világon semmit, innentől kezdve az én szememben ez az ember csak nemző, az apa megnevezést nem érdemli meg.

Abban, hogy mit csinálj vele, csak te döntesz. Én a helyedben már akkortól halottnak tekintettem volna, amikor az anyámat, aki helyette is mindent megtett értem, kiröhögte és degradáló dumákat terjesztett róla. Ilyennel nem állok szóba, a fejemet is elfordítom, ha meglátom, és az ujjamat se mozdítom érte, ha döglődve fetreng előttem.

De, mint írtam, ez a te döntésed, nem az enyém.