Most törtem össze végleg mit csináljak?

Hogy mit csinálj?

Tanulj.

Miért nem tanultál eddig.

Persze megvan a válasz, mert abban voltál hogy ez egy semmi tárgy, és túlságosan nagyképű kis takony vagy aki azt hitte hogy simán meg lesz a jeles. Én már az első karó után tanultam volna mint a kis angyal, főleg hogy tudtad előre hogy csak fél éves tárgy lesz, nem lesz sok javítási lehetőséged, nem éltél vele, mert elvoltál szállva magadtól.

Most megkaptad az első pofont az élettől, ami még korai, de ezt most fogd fel tanulságként. Sokan csak 20 éves korukra kapják az első pofonjukat az élettől. Te már most megkaptad. Inkább szállj magadba és kezdj el normálisan teljesíteni!

A TV nem fontos, amúgy is csak szemét dolgok mennek benne. Meg sok minden más megvár.

De ilyenkor még könnyű tanulnod. Ha utólag fiatal felnőttként jössz rá hogy mégis tanulni kéne, már nehéz dolgod lesz, ha mellette magadat kéne eltartanod.

Másfelől te szúrtad el a bizalmukat. Örülj annak hogy nem vettek el még mindent tőled. Internetezni tudsz, itt írsz Gyakorin, tanulás helyett. Akkor mi a problémád? Majd 10-15 évvel később nézd meg magad hogy milyen emberré váltál, mert akkor már most elbőgnéd magad.

Szívem szerint eléd tenném a bátyámat akinek megvan a maga esze, de cseszett tanulni, és persze kihasználta hogy a szüleinknek jól ment a szekér és inkább játszott, haverokkal lógott, bulizott, tanulás helyett.

Most 27 évesen egy otthonülő, munkanélküli, hivatásos naplopó. Eleve elvan hízva, de iszonyatosan. Már nehezen is mozog, és nem is akar tenni azért hogy leadjon a súlyából. A TB-jét a szüleink fizetik hogy kapjon ellátást normálisan, és ne legyen később nagyobb teher. Így is tavaly egy rosszul lét miatt kórházba került, és mondták neki az orvosok hogy még nagy szerencséje van hogy a rosszullét egy kis vírus miatt történt meg, és nem amiatt mert a túlsúlyos. Mondták hogy még jól bírja a szervezete, még lebírna fogyni megfelelő étkezéssel és mozgással, még segítséget is kapott, de nem élt vele. Mivel felnőtt, ember senki sem erőltette.

Én sajnálom hogy ennyi idősen emiatt egyszer sem volt barátnője, nincsenek barátai, csak egy de az is már csak azért van vele időként mert sajnálja. A szüleink nincsenek jó helyzetben, de nem veszi észre. Sokszor én segítek nekik, igaz nem anyagilag, de ház körüli munkákba igen, meg bevásárolok nekik, ha nem érnek rá, mert szó szerint betegre dolgozzák magukat!

A szüleink tudják hogy nem tudom őket örökké segíteni, már komoly kapcsolatom van, hamarosan már gyereket szeretnénk, és onnantól kezdve már nekem kell majd nagyobb segítség bizonyos dolgokba és akkor ha a bátyám nem szedi össze magát a szüleink belerokkannak. Ő az emeleten él, így is külön wc-je, fürdője, és két szobája van. De oda már 2 éve nem mentem fel, anyám sem takarít utána, ő néha rászánja magát, amikor már nagyon mocskos minden.

Ő is letojt mindent, pedig megvolt az esze a sulihoz, ha szorgalmas lett volna, akkor komoly munkája lenne, és jó, élete.

Ezt vedd egy jó példának. Rajtad áll minden!