Milyen esetben jogos és elfogadható az, ha a szülők kidobják a gyereküket a házukból, aki addig ott lakott?

Gondolom a hazreszt az anyad után örökölted, aki apad felesége volt. Ok ketten dolgoztak meg a hazert, nem te. Nekem eszembe nem jutna elfogadni olyat, amiért nem dolgoztam még, ha ott a másik fél, aki viszont dolgozott érte. ...

Ja hagyjuk már az álszenteskedést, normális családban ha a gyerek ajándékot kap nem dobja vissza, hogy nekem nem kell, míg fordítva is érvényes ez, a szülő sem kezd el fujjogni. Ott már rohadt nagy bajok vannak, ahol az "én dolgoztam meg érte" tipusú beszólást fell kell hozni. Egy rendes családban ilyen NINCS, egyrendes családban az emberek segítik egymást kortól függetlenül!

Testvérem lopott tőlünk, eladta a dolgaimat (aranyékszerek, anyáét is), rengeteg pénzt elcseszett, amit a szüleinktől kizsorvált, semmit nem segít, nem dolgozik, nem tanul, csak várja a sült galambot.

Bulira mindig van pénz. Anyámmal is csak akkor kedves, ha valami kell neki.

Nemhiába lett ilyen, amikor tiniként elcsente, majd eladta a drágább könyveimet, cipőmet, apám még engem cseszett le, hogy mit hisztériázom, azokat alig használtam.

Aztán apám rájött, hogy hááát mégsem vezet jóra, ha mindent ráhagyunk. Akkor jött az ordítozós korszak, de akkor az már nem használt.

Most meg isszák a levét a szüleim. Nem olyan könnyű kitenni valakit, aki beleszokott a "jóba" és a saját gyereked.

"Ha nekem huszonéves gyerekem lenne, akkor sem dobnám, ha bűnöző!"

Sosem értettem, hogy a tolvajok hogy merik hazavinni a lopott telefonokat, bicikliket, pénztárcákat... hát így már értem, mártír anyuci támogatja őket, lopjál fiam nyugodtan, anya mindenben támogat, azok a hülyék meg szakadjanak meg a munkában, hogy vegyenek maguknak másikat.