Egy lánynak hány éves kortól ciki a szüleivel élni?

#7-8

Meg fogsz sértődni, de ez csak téged minősít... 14 éves korom óta tudom hogy működik a mosógép, hogy kell teregetni, vasalni, sütni-főzni, stb. 18 évesen minden papírom egyedül intéztem; muszáj volt, egyetemre jártam, és anyáméknak fogalmuk sem volt ezekről a dolgokról, magamra voltam utalva. Amikor egyetemistaként sikerült egy rakat ösztöndíjat összeszedni, onnantól kezdve az anyagiakba is jelentősen beszálltam, a többit tartalékoltam. Ha vizsgaidőszak volt, akkor a tanulás mellett nagyjából egyedül vittem a háztartást, mert apám-anyám dolgozott 7-től du. 5-ig, tesóm pedig suliban volt, és evidens volt, hogy megcsinálom. Emellett sokat jártam külföldön is rövidebb-hosszabb időkre, és nem éreztem, hogy bármivel megterhelőbb vagy jobb lenne összebútorozni két hasonkorú lánnyal, mint a családommal (az idegen környezetet levéve). A későbbi elköltözés(ek) sem viselt(ek) meg különösebben, nem jött új az életembe, maximum az új emberek.

És pont erről beszél a #6-os is, hogy ez nem feltétlenül függ az otthonéléstől, mert én pl. tökéletesen megtanultam ellátni magamat otthon is. Viszont éltem utána együtt olyan faszival, aki bár 30 felett volt, 18 éves kora óta kétszáz kilométerre lakott az anyjáéktól, dolgozott, jól keresett és mégis anyuci fizetgette a telefonszámlát és intézett bizonyos dolgokat, nem beszélve a napi telefonos instrukciókról... Ne már...

Az lehetséges, hogy statisztikailag több az önállótlan a mamahotelekben, de hogy van bőven külön élő, de burkoltan életképtelen egyed, az is biztos. És ezen még a saját gyerek sem változtat (bocs, ne vedd magadra), különben pl. nem lenne annyi elhagyott és segítségre szoruló anyuka, akit miután a kretén férje otthagyott, képtelen önmagát meg a gyerekeit ellátni rendesen a nagyszülők hathatós segítsége nélkül.

az a ciki, hogy annyira kifordult magából a világ, hogy idegenekkel menő összebútorozni, leányanya lehetsz, kefélhetsz össze vissza, mindent megértünk. de ha összetrt egy család az ciki....

a kérdés a ciki...

Csak a 9-es válaszoló frusztráltságát nem értem. Félre értés ne essék nem vagyok mamahoteles- férjemmel élek, ketten közös lakásban, önálló fizetéssel.

De 22 voltam mikor elköltöztem otthobról és igen a férjemhez (és a családjához), aki akkor volt 23 éves- de voltunk olyan szerencsések, hogy ne albérletet kelljen fizetni- és elnézést, hogy nem éreztem magam szar embernek.

Kiszámoltuk, hogy ketten kerestünk anno nettó 170-180- at csak ösztöndíjakból és egyéb munkákból, mert tanulás mellett nem a lábubkat lógattuk és milyen érdekes albérletet már nem tudtunk volna fenntartani! Tehát szégyen vagy nem a mai nézetek szerint biztos úgy tűnik "eltartattuk magunkat" mocskos módon. De ha nekem gyerekem lesz és lesz egy párja és készülnek a továbblépésre én is támogatni fogom őket! - ja, ahogy a szüleimet is támogatták az ő szüleik a '80-as években!, meg ahogy előtte a nagyszüleimet az ő szüleik ( mert tudom, hogy együtt laktak sokáig) az 1940-50- es években! és egyikük sem volt büdös élősködő.

De nyilván könnyebb ítélkezni bármely családi viselkedés minta felett, mint elfogadni.

Mert én elfogadom egyiket is- azt, aki hozzád hasonlóan elrohan otthonról és bérel egy szobát valahol- de elfogadom azt is aki otthon van, mert így könnyebb gyűjtögetni ( és ebben a saját családja is támogatja).

A családtól függ, hogyan viszonyulnak egy ilyen helyzethez.

Pl. Rokonunk USA-ban például arra panaszkodik, hogy ott ahol laknak nem élhet egy telken egy családnàl több. Ha a lányuknak lett egy párja nem lakhattak együtt, hanem külön kellett költözniük. Egyszerűen elszakítják ezzel a családtagokat egymástól...

Nálunk is ez lett divatban, hogy 18 éves korod után rohanj ki a kapun és élj külön életet. Persze, gazdaságilag/ fogyasztás szempontjából ez tiszta haszon.

Akkor ciki otthon élni, ha már te magad annak érzed... nem életkorhoz kötött. Persze ha félsz, hogy kibeszélnek ( sokaknak ez fontos) akkor költözz el.

Ez egy olyan kérdés ami csak felhúzza az ember idegeit. Vannak az elköltözöm és a maradok pártiak. Tök mindegy mit mond az ember ha a másik "csoportba" tartozol.

Én pl. 15 évesen már tudtam, hogy egyetemre máshová megyek és kollégiumba fogok lakni. Szüleim nagyon szigorúak voltak, semmit nem engedtek meg. Tampont sem használhattam, mert anyám szerint az nem szűz lánynak való. Végzős gimisként este 8-ra haza kelett érnem. Hozzánk senki nem jöhetett, még a lagjobb barátnőm sem. Na szerintetek csoda, hogy nem maradtam otthon? Nekem ciki volt ez az élet. A kollégium maga volt az áldás, amikor végeztem akkor is albiba költöztem. Sok barátom 25-30 évesen otthon élt, gyakran mondták, hogy kiakadok a szüleimtől. Nem értettem meg miért nem költöznek el, de biztos nekik is megvolt a saját álláspontjuk. Úgy gondolom az a ciki ha valaki 25 évesen hagyja, hogy a szülei befolyásolják, ha érzelmileg egy tini szintjén marad. Ha otthon is képes felnőtt lenni, akkor nem hiszem, hogy gond lenne.

Lehet megkövezni akár!!

27 éves nő vagyok,dolgozom illetve esti suliba járok és a szüleimmel élek..van barátom is x éve,ő dolgozik..DE! Nem keresünk olyan jól,hogy elköltözzünk albérletbe, mert nyomorogni NEM akarunk, NEM áll szándékunkban! Ő is a szüleivel lakik,illetve én is, és ez nem jelenti azt,hogy élősködünk! Ugyan úgy adunk le otthon pénzt stb!

Mert valljuk be, azért ha valaki otthon lakik könnyebben költ drágább dolgokra,mintsem albérletbe pl hónapokig gyűjtöget rá,ha van rá módja! Mi nem akarunk hónapokig/ évekig gyűjtögetni,meg tudunk magunknak venni mindent így,tudunk közös drágább programokat is csinálni!!

Nem kérek abból,hogy akkor miért nem veszünk házat...mint említettem annyira jól nem keresünk,hogy házat vegyünk,hitelt meg eszünk ágába sincs felvenni!!

Számtalan oka van annak,hogy egy felnőtt ember miért lakik otthon...nem kell más felett ítélkezni,pláne nem ismeretlenül!

Nem tartom cikinek,hogy 27 évesen itthon élek

Hú, nem olvastam vegig:

"teged minősít" ne haragudj, de en 15 évws korom óta dolgoztam iskola mellett, az egyetem kimaradt, mert dolgoznom kellett ahogy mondtam napi 12 órában heti 6 nap ja és ezt is tanulás mellett....

emellett nem volt erőm mosni mert anyu többet volt otthon és mosott helyettem.

aki teljesen el tud különülni a szüleitő úgyis hogy együtt élnek, tehát mos, főz, vasal, bevásárol, papírokat intéz, takarítja folyamatosan az egész lakást, önálló, de kevés az ilyen úgy hogy anya ott van mellette minden nap. és meg saját tisztítószerről is gondoskodik, nem anyujet hasznalja ha elfogy, fűszerről stb stb...

nekem ezt is fura volt az elején figyelnem mert addig anya figyelte, max mondta h vegyel mar hazafele egy csomag wc papírt mert kifogy lassan

Emellett nem ertem az első hozzászólasodat:

Ciki ha a pasidhoz költözil és vele fizetsz egy házat, rezsit, kaját, stb.

minthogy ugyan ezeket fozeted de a szüleiddel élsz, és még ha a pasiddal élsz rá is moshatsz főzhetsz takaríthatsz stb stb

Egyébként ismerek olyan embert is, aki külőn él a szüleitől, DE! az anyukája minden 3.nap átmegy hozzá főzni, mosni takarítani, ő fizeti a számlákat, a kaját, a szórakozását is kb félig, mert neha napjan elmegy dolgozni és olyankor lesz annyi pénze hogy a bulit maganak állja..

Tehát sztem nem együtt élés nem együtt élés kérdése, hanem ember és szituáció.

Aki igen is tesz azért hogy kicsit önállóbb legyen, keres munkát segít a háztartásban az már jó, de ez is csak 30 eves korig, sztem utána akarhogy nezzük ciki az hogy nincs normál párkapcsolatod, hogy nincs annyid hogy megélj és meg mindig a szüleid segítségére szorulj...

ciki mert csődöt mondtál az életben, sztem...tanultál 27 eves korodig? és 30 evesen meg nincs munkád? nincs párod? nincs gyereked, nincs kartiered?

külön*

néha az istennek se ír ékezetet, néha meg egyből hosszút

Itt a gyk-n 18. születésnap másnapján költözni kell.

A való életben nem ciki egyáltalán, mert nem ismerjük az okokat.