Titeket hogy érintene, ha a fiatok/lányotok a két ünnep közt is menne dolgozni?

Nos, én lennék a "fiú". Idén november elején vettek fel dolgozni egy céghez, ahová szeretek bejárni, olyan állásom van, amire vágytam. Bár megtehettem volna, hogy otthon maradok karácsony és szilveszter közt, de úgy döntöttem - mivel órabérben vagyok fizetve - inkább keresek magamnak még egy kis pénzt így az év végén. A szüleim egyáltalán nem örültek a dolognak, szóvá is tették, hogy alig vagyok otthon (minden hétvégén), és még a két ünnep közt is elmegyek otthonról. Főleg apa az, aki nem tudja elfogadni ezt a döntésemet. Egyébként kollégiumban szállok meg, mivel egyetemista vagyok.

23 éves létemre most lett életemben először rendes munkám. Azt nem értem ebben a történetben, hogy azelőtt mindketten gyakran piszkáltak, veszekedtek velem, hogy miért nem megyek már végre dolgozni; otthon verem a f_om és nem csinálok semmit sem (ami nem éppen igaz, mert a családi vállalkozásban is rendszeresen kivettem a részemet, segítettem a ház körüli dolgokban stb.). Sajnos (?) én sosem szálltam szembe a szüleimmel, mindig megtettem, amire kértek, a veszekedésekben többnyire igyekeztem szótlan maradni (mert így kevesebb erőbefektetéssel megúszhattam a dolgot) és ez sajnos már játszmázásig fajult ("találd ki gyorsan a gondolatom, mi az, amit szeretnék" jellegű - "Gondoltam megcsinálod ezt meg ezt mire hazaérek", holott szó sem volt róla korábban). Ez az én hibám, hogy hagytam magam velük szemben, de most már túl akarok jutni ezen.

Most, hogy próbálnám kicsit a háttérbe szorítani a szüleimmel való kapcsolatot (ez nyilván nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem érdekelnek, csak egy pár hellyel hátrébb kerültek a listán) és a saját életemet alakítani, miért akarnak mégis magukhoz kötni, hogy otthon legyek velük? Hogy aztán hallgathassam megint, hogy "nem csinálsz semmit egész nap" stb.?