Ha a 16 éves lányod bejelentené hogy terhes, és nem veteti el, hiába kéri a fiú akitől teherbe esett. Hogyan reagálnál? Mit mondanál?

Ez egy olyan helyzet ahol egyszeruen nincs jo megoldas, csak rossz megoldasok vannak.

- ha elveteti akkor az abortusz az egesz eleten keresztul kiserni fogja, mind lelki, mind testi szempontbol

- ha nem veteti el akkor nyilvanvaloan nem fogja tudni egyedul ellatni, es az egesz eletet megvaltoztatja, sanszosan negativ iranyba.

En nem vagyok abortuszparti, ezert nyilvan ha ugy dontene hogy megtartja akkor tamogatnam mindenben. Tisztaban vagyok vele hogy ez a gyakorlatban azt jelentene hogy nekem lesz meg egy gyerekem. Mivel anyagilag es egzisztencialisan ez nalunk nem problema, ez pusztan szervezesi es szemelyes hozzaallas kerdese lenne.

Azt a velemenyt kifejezetten butasagnak tartom hogy egy "jo" csaladban ez nem tortenhet meg, de igenis megtortenhet, a fiatalok szexelnek es hulyeseget csinalnak, vagy szimplan csak nincs szerencsejuk. Miert tagadnam meg ezert a gyerekem? Milyen szulo lennek en akkor? Milyen ember lennek en akkor?

Nővéremmel ez történt, 16 évesen terhes lett. A szüleink azt mondták neki, bárhogy dönt, támogatni fogják őt. Nővérem leérettségizett, szakmája lett, majd érkezett még egy trónörökös. A gimiben a tanárok rettentő segítőkészek voltak, ha pl a tanáriból kellett egy papír nővéremnek, lementek érte helyette, hogy ne rohangáljon nagy pocakkal. Az osztálya is mellszélességgel mellette állt - Igaz, egyébként is kedvelték, mert kitűnő tanuló volt és sportoló. Most boldog családban él tesóm,most tervezik a harmadik picit.

Igaz, itt a történetben a fiú is nővérem mellett maradt, de ha elhagyta volna, a nővéremet akkor is támogatták volna mindenben! Tanulásban, anyagilag (pedig nem vagyunk hót gazdagok), vigyázni a gyerkőcre, mindenben.

Én is így tennék a saját gyerekemmel, talán azért is, mert ezt a mintát láttam - Hogy a család összetart, bármi is legyen. Még akkor is, ha nyilvánvalóan nem örülnék a dolognak.

Ha a lányommal elbeszélnék a szexről, elmondanám, hogy csak az 100%-os védekezés, ha nincs vaginális szexuális aktusa. Minden ilyen együtléttel kockáztat (ne sarkítsa le ezt senki nagyon, remélem érti mindenki mire gondolok). Egy csöppség mindig ajándék. Néha váratlan és nem a legjobbkor jön, de ajándék. Egy darabka belőle és abból akit (akkor elvileg) a legjobban szeret. Legalábbis, ha úgy gondolkodik ahogy én, márpediglen ez sanszos, akkor mindenképp ragaszkodna a picihez. Először le ülnék a lányommal és a baba apjával beszélni, hogy mit gondolnak. Ettől nagyon sok dolog függ, de az utolsó szó mindenképp az enyém lenne. Anyu marad a csöppel itthon, magántanulóként. A baba körül mindenképp segítenék, mert ha felnőtten szülne, akkoris teljes mellszélességgel ott lennék segítségként, ami nem annyit tesz, hogy nevelem helyette. A babának szüksége van az anyukájára, de az apukájára is! Szóval, ha a kölyöknek volt esze várandóssá tenni a lányom, a saját gyerekét is lesz esze nevelni, ha kell a fülénél fogva rángatom oda, mese nincs. Anyu magántanul, a küszöböt csak velem lépheti ezentúl egy jóideig át. Ha van egy gyereke, akkor viselkedjen anyaként, egy anya pedig a babáját nem hagyja magára. Havi 1-2 nap kimenőt kapna a lányom, hogy ne golyózzon be, de az sem ivászat. Utána apránként több teret kap, végül már nélkülem is képes lesz ellátni a családot ( baba, háztartásra gondolok, mert otthon tanulna és pici babával viszonylag kötött a mozgástere). Végül magabiztosan elvan anyu is meg apu is a babával apránként levenném róluk a kezem. Legyenek független család. Ha felnőtt lenne a gyermekem, akkor is mindenben támogatnám, amire szüksége van (Segítek, de nem helyette oldom meg a problémáit, csak jó anyu módjára irányt mutatnék.), most ezt az időt x évvel előrébb hozta. Soha nem tagadnám meg a gyerekem semmiért. Ha egy börtöntöltelék lenne, akkor is az én gyerekem lenne és ezen nem változtatna semmi. A családnak egy nyugodt, biztonságos közegnek kellene, hogy legyen, ahova bármikor foldulhatsz. Kihez fordulhatnál, ha még a családod is elfordul tőled? Ha valaki egyszál magában kell, hogy megküzdjön mindenkivel, anélkül, hogy bárkire számíthatna, mégis hogy élhetne boldogan? Most azért fordulja el tőle, mert hozott nekem egy kisunokát, ami sokaknak meg sem adatik? Lehet elsőre nem fogadnám tárt karokkal a hírt, gyereket nevelni nagyon nehéz, ilyen korban végképp, de minden megoldható. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.

Sok erőt, boldogságot és egészséges babát a kérdezőnek.

Az, hogy a 34. -es válaszolót így lepontoztátok, arról tanúskodik, hogy rettenetes szülők vagytok. Valamiért lett gyereketek, de utáljátok az egészet, csak a terhet látjátok benne, és alig várjátok, hogy megszabaduljatok tőle. Remek kérdés: ha 26 évesen szülne a lányotok, akkor is mehetne akárhová, ti nem segítenétek, igaz? Mert anno nektek se segített senki, ezért lettetek ilyen keserű, gonosz, csak a pénzt néző emberek, hát dögöljön bele a saját lányotok is az életbe. Nagyon-nagyon sajnálom a gyerekeiteket! A jó család jól nevelt gyerek kezdetű szólam meg egyenesen röhejes:):)

És ez nem arról szól, hogy az unokátokat ti neveljétek fel a lányotok helyett, a 34.-es nem ezt írta...

Megmondom, miért nem értem. Azért veri ki a biztosítékot, hogy egy 16 éves szülni akar, mert még gyereknek tartjátok, jogosan, aki egyedül nem képes sem az anyagiakat megteremteni, sem felnőttmódra felelősséget vállalni (a legtöbb esetben). Miért olyan tenyérbemászó dolog rászorítani arra, hogy _ha már egyszer úgy döntött, hogy megszüli a babát -, akkor gyorsított tempóban nőjön fel a feladathoz? Jó, azzal én sem értek egyet, hogy az apát rá kéne kényszeríteni bármire is, én úgy tekintenék rá, mint akihez semmi közöm. De ahhoz, hogy a lányom, akit éppen a döntésében támogatok, hogyan viselkedik anyaként, igenis van közöm.

Én abban értek egyet a 34..-essel, hogy sosem hátrálnék ki a lányom mögül, ha bajba kerül. sosem biztatnám abortuszra, de ha nem akarná megtartani a babát, akkor nem erőltetném, hogy megtartsa, ez legelsősorban mindneképpen az ő életét befolyásolja, neki kell dönteni. HA megtartja, akkor segítem, támogatom, de nem én nevelném helyette. Az meg csak úgy megy, ha nem bulizni jár, hanem szabadidejében tanul, hogy mielőbb saját lábra állhasson.

Nézd #39, azért a te itt leírt véleményed ég és föld ahhoz képest, amit az előbb a védelmedbe vettél - eszerint nem ragaszkodnál ahhoz, hogy tied legyen az utolsó szó, és nem akarnál beleszólni a lányod párkapcsolatába, és ez két sarkalatos dolog. Szóval tényleg csak ez marad: " Miért olyan tenyérbemászó dolog rászorítani arra, hogy _ha már egyszer úgy döntött, hogy megszüli a babát -, akkor gyorsított tempóban nőjön fel a feladathoz?"

Hát kérlek szépen, azért olyan "tenyérbe mászó", mert a tapasztalatok szerint az emberek (és az emberi társadalmak:)) fejlődési lépcsőit nem lehet se kihagyni, se átugorni, az erre való törekvés nem más, mint a jövő feláldozása rövid távú célokért, ami így vagy úgy de MINDIG visszaüt. Mondjuk úgy, hogy megbánja a szülést és meggyűlöli a gyereket... vagy másként.

Pont arra kellene a hangsúlyt helyezni, hogy a várandósság és szülés után minél hamarabb reszocializálódjon a saját korosztályába, környezetébe.