Miért jó szüleimnek, hogy soha nem fogok tudni normálisan megtanulni vezetni?

Mióta megkaptam a jogosítványom (bő fél éve), csak úgy engednek vezetni, hogy mindketten jönnek velem. Ez nem is lenne akkora baj, de úgy néz ki a dolog, hogy egész úton vitatkoznak, hogy milyen sebességben kéne épp mennem, apa piszkál, hogy menjek már kicsit gyorsabban (pl 50-nél 60-nal, mert azért még nem büntetnek, meg úgyis többet mutat az óra, mint a tényleges sebesség), anya meg pánikol, hogy ne menjek már gyorsabban, mint a megengedett. Parkolásnál egyikük magyaráz, hogy tolassak be, másik hogy orral álljak be. Piros előtt egyikük azt mondja, üresben guruljak oda mert úgy "kell", és úgy jobb a kocsinak, a másik azt mondja, hogy sebességben, a végén kinyomott kuplunggal guruljak, mert az a jobb, stb, amit lehetséges egynél többféleképpen csinálni, azon 100%, hogy összevesznek, és egymásnak ellentmondó dolgokat mondanak nekem, én meg sokszor nem tudom, hogy kire hallgassak.

Annyit érzékelek a vezetésből, hogy az idegeimre mennek, és csomó figyelmemet elvonja az is, hogy próbáljak valami köztes megoldást találni, ha lehet... ami kicsit se balesetveszélyes, hogy ilyen marhaságokkal kell foglalkoznom.

Így soha az életben nem lesz rutinom!

Nekik ez miért jó?? Élvezik?? Vagy mi??

Mit tudnék velük csinálni? Kértem már őket szépen, hogy ne csinálják, mondtam már nekik "csúnyán" is, hogy ha ilyenek lesznek, akkor nem vezetek úgy, hogy ketten ülnek a kocsiban, de semmi nem használ :/ Mindegy, ezzel majd lesz valami, de igazából a miértje érdekelne, hogy nekik ez így miért jobb, mintha egyikük jönne csak, vagy mehetnék egyedül, és megtanulnék vezetni? Nem tudom megérteni!