Akik egyetemen tanultak baba/kisgyerek mellett, hogy alakult az életetek? Nem bántátok meg, hogy folytattátok a tanulást?

A két gyerekem egyetem alatt született, mindkettővel halasztottam egy-egy évet, nálunk nem volt egyéni tanrend, levelező sem (orvosira jártam.) Annyi, hogy előrehozott vizsgákat tehettem szülés előtt. Nem volt könnyű, de elvégeztem, sokat segített a férjem, államvizsga előtt a nagyik is. Egyáltalán nem bántam meg, sőt...Mire végeztem, épp ovisok lettek, nem estem ki a melóból azzal, hogy évekre elmegyek gyesre, mégis volt időm foglalkozni velük, amikor kicsik voltak.

Szia! Nekem anno kényszerhelyzetből kellett munkába állnom, hogy otthon tudjam segíteni szüleimet anyagilag, mert nem álltunk fényesen. Emiatt nem mentem el főiskolára, amit nagyon szerettem volna. Azóta már külön élek van férjem és egy kisfiam. Most éreztem azt, hogy tudom folytatni, ahol azelőtt abbahagytam, így kb. 10 év kihagyás után ismét az iskolapadban vagyok. Igaz levelezőn, de szeretem és tetszik, nem bántam meg. Akkor tanulok csak, amikor a gyerek alszik és egyelőre így is megy egész jól. Még hosszú távú terveim között van, hogy ha ezt elvégeztem belekezdek egy másikba is. De ezt úgyis fogom érezni a kis családunkon, hogy elbírjuk-e még vagy már nem. Természetesen ha azt látnám, hogy a család rovására megy, akkor abbahagynám.