Miért nem tud békén hagyni? (összetett kérdés)
Anya az egyetem kezdete óta folyamatosan számonkér. Mit tanultam, mikor tervezem stb. De ha olyan választ kap, ami neki nem tetszik, vagy olyankor nyit be a szobámba, amikor éppen nem tanulok, akkor kiabál és sérteget.
Egy másik városba járok egyetemre, egy nagyon nehéz szakra. Már nem élek otthon. Albérletben lakom a barátommal, és egy csoporttársammal. De most haza kellett jönnöm, mert fontos dolgokat kellett megbeszélnünk.
Az egyetemen néhány ponton múlt egy fontos tárgyam, most nem vizsgázhatok belőle. És abból sem, aminek ez az előfeltétele, pedig az nagyon jó sikerült. A belemet is kitanultam mindkettőre, nem aludtam napokig szinte semmit. Ráadásul a közelmúltban két rokonom is meghalt, az egyik ebből öngyilkosság. Ki vagyok készülve lelkileg ettől, és a kudarctól is. Mert egy másik tantárgyam sem sikerült (70-en buktak), de például a barátom mindenből átment. Pocsék érzés, nem is vagyok rá büszke, de borzalmas érzés, hogy neki minden sikerül, nem is akárhogy, én meg rendre elbukom. Ostobának és esetlennek érzem magam.
Anyám meg üvölt velem, összehasonlítgat a barátommal és utálom a kijelentéseit, amik nem adnak semmi támpontot a változáshoz. Én tényleg mindent megteszek, de többet fizikailag nem bírok. És ma (hosszú idő óta először) nem tanultam semmit, mert pihentem és olvastam. Mert nem bírom.
Őszintén szólva fáj, hogy nem sikerülnek a dolgaim, bármennyi energiát is fektetek bele. Úgy érzem, nincs erőm felállni. Pedig imádom, amit tanulok, ez az egyetlen, ami érdekel. Az egyetlen a világon.
Szóba került, hogyha nem jön össze, jövőre megyek, addig egy passzív félévben nyelvet tanulok. De attól is félek, hogy kibírhatatlan lesz nézni a barátomat, aki minden reggel indul egyetemre, és félek, hogy rámehet a kapcsolatunk is. Félek a változástól. És mindent a kedd fog eldönteni, akkor derül ki, hogy a másik fontos zh-m sikerült-e. Mert ha igen, akkor járhatok a második félévben, és nem kell passzivizálódnom. De szabályosan rettegek. Életemben nem éreztem még ennyire kilátástalannak a helyzetemet.
Édesanyám meg csak bejön a szobámba, kiabál és csak kiabál és számonkér és hibáztat. És összehasonlítgat a barátommal negatív irányban. Én meg már nem bírom lelkileg!
Van bárkinek bármi jó tanácsa, hogy mit tegyek?
Nagyon sajnállak.
Nehéz ilyen szülővel élni. Ahelyett, hogy támogatna, inkább csesztet. Nincs tisztában azzal, hogy ez nem motiváló, sem az, ha ordítanak a gyerekre, mert akkor méginkább megundorodik a tanulástól. Na ez pont ez a helyzet, csak te már egy felnőtt nő vagy, aki saját magáért felelős, és az anyukád nem kérheti számon a dolgaidat!
Ezt így nehogy elmondd neki, mert ha azt sem fogja fel, hogy nem így kell bánni veled, akkor ezt még annyira sem fogná fel.
Tudom, hogy lehúz, de gondolj arra, hogy nem érte csinálod, senki másért. Magadnak bizonyíts, ne másnak.
Ne passzivald magad, mert kiesel a tanulas ritmusabol es me tovabb fog tartani az egyetem! A tanaroknal probalkozz, hatha megis megengedik a vizsgat, potvizsgat! A potvizsga tartasa amugy is kotelezo.
A masik meg: a lenyeg, hogy mindenen atmenj. A kutya se fogja kerdezni, mibol hanyas voltal!
Egyebkent megertelek, de a baratod vajon mit gondolna, hogy ilyen egyszeruen feladod? Jot tenne ez a kapcsolatotoknak?
"vagy olyankor nyit be a szobámba, amikor éppen nem tanulok, akkor kiabál és sérteget"
Kiváncsi vagyok mit csinálsz akkor ;) :D
Jesszus.
Egyreszrol becsulendo hogy ilyen lelkiismeretes vagy, masreszrol pedig ijeszto es nem egeszseges.
Bele kell torodnod, hogy nem lehet mindig mindenbol 100 %-ot nyujtanod. Nem lehetseges es nem is fog osszejonni hogy minden elsore sikerul. Ezt el kell fogadni. Ettol nem leszel jobb ember, se rosszabb, se masabb. Az egyetem mas tanulasi metodust igenyel, mint egy gimi. Vannak targyak amik fontosak, vannak amik nem. De egyik sem er annyit, hogy ilyen allapotba juttasson mint amilyenben most vagy.
Tudom ez most csak a tanulas reszere vonatkozik, de pont most kellene mindent egy kicsit felrerakni es pihenni. Hamar kieges lesz ebbol.
Anyukádat ne avasd be a részletekbe, azt persze muszáj elmondanod, ha évismétlésre kényszerülsz, de a későbbiekben minimális infót adj neki. Az a jó, ha azt se tudja hány vizsgád van. Láthatóan nem tudja kezelni az egyetemista életformát.
A tanuláshoz én is azt javasolnám, hogy vizsga előtti napon mindenképpen aludjál, ha nem értél az anyag végére, akkor is max 12-kor aludjál már, ha viszont úgy érzed alaposan felkészültél, akkor 10-kor már alvás.
A tudás alvás közben rögzül, és ez nem népi bölcsesség, hanem biológiai tény. Persze biológus létemre én is elszúrtam az első években és rengeteg tanulás ellenére 3-ast kaptam, meg néha számolósabb vizsgán buktam is, csak a kialvatlanságtól. Amikor rájöttem, hogy aludni kell egyből jöttek a remek vizsgaeredmények.
Az igazán profik még sportolnak és szórakoznak is, na eddig én nem jutottam el, de utólag látom, hogy kellett volna. Nagyon szigorú időbeosztással, márhogy jelölj ki szűk időkereteket hozzá, de hetente 2-3-szor sportolnod is kéne és minimum heti egyszer barátokkal találkozni.
Az albérletezés viszont megnehezíti a tanulásodat, főleg, hogy a barátoddal laksz együtt, feltételezem, hogy háziasszonyt is kell játszanod. Nem lehetetlen, de ha nehezen megy, akkor gondolj rá, hogy sokan otthon vannak ennyi idősen, Anyuka készíti az ételt, nem zavar a tanulásban. Gondolom a barátod előtt nem jelensz meg macinaciban, hogy nincs kaja, szerezzen magának, te most pihennél a tanulás után. Szerintem ez csapda még neked, de te tudod.
A másik, hogy szóbeli vizsgán nagyon is számít a megjelenés, csinosság. Nem a konkrét szépség, hanem hogy kialudtad magad, nem vagy idegbeteg a stressztől, kedves vagy és érdeklődő. Ha tényleg tanulsz, akkor magabiztosan kell odaállnod a tanár elé, nem pedig meghúzva magad, mint egy csiga.Sose felejtsd,hogy a tanár is ember és alapvetően szeretné kellemesen eltölteni a vizsgáztatásra szánt időt, ha szórakoztatod, jobban megy az idő és ő is sikeresnek érzi magát. Ezért mennek át a vizsgákon néha olyan fiúk, akik totál semmibe veszik a vizsgákat, szabályokat és buknak meg rendre a magolós, görcsös csajok. Remélem segít a későbbiekben, még ha a mostani helyzet már nem is rajtad múlik. És igen a tanárok személyes nyaggatása javítási lehetőségért gyakran segít, még nagy létszámú évfolyam esetén is oda lehet menni némelyikhez, hátha van megoldás. Feladni, passzíváltatni viszont nem javasolt, használd ki az utolsó utáni javítási lehetőséget is. Ha csak kevés tárgyat tudsz felvenni jövőre, akkor mellette tanuld a nyelvet.
Nagyon köszönök minden választ, sokat segítettek! :)
Kedves utolsó, neked külön is köszönöm, hogy ilyen sokat és részletesen írtál.
Én is biológiát tanulok. :D
Egyébként az albérletezésről meg félreérthető lehetett, de szeretnék néhány dolgot megmagyarázni. Lazán vagyunk a barátommal macinaciban egymás előtt, főleg nagy tanulási időszakokban, a ház is kupis. Amikor kicsit pihenősebb dolgok jönnek, takarítunk.
De volt már, hogy én hazajöttem a hétvégén, ő meg otthon az egész házat kitakarította, sőt, még a fésűmet is. Ő mos, a mosógéppel, nagyon sokmindent csinál, fantasztikus ember.
Az evést meg úgy intézzük, hogy ha éhesek vagyunk, kimegyünk enni, de általában közösen csinálunk valami kaját vagy ha nincs meleg étel, akkor szendvicset. Olyan még nem volt, hogy fáradt voltam és azért még kiszolgálom. Közösen pihenünk tanulás után és segít mindenben. Természetesen ez viszonzott, mert vannak pontjai, amiket nekem köszönhet, mert van amiből én voltam a jobb. Csak most megcsúsztam. Megpróbálok beszélni a tanárokkal is. Az a bizonyos tárgy, amiből először buktam, az egy kegyetlen tanárnál volt. Jövőre a barátom tanáránál veszem fel a tárgyat, mert megnéztem, és lényegesen kevesebb és logikusabb dolgot kell tanulniuk. Nem vágnak hozzájuk random 20 oldal definíciót, és a zh-juk sem 6-7 oldal, hanem 2, és annak a fél oldala ábra.
Kezdek megnyugodni, tényleg nagyon köszönöm mindenkinek. Jót tett ez az egy nap pihenés. A héten meg még beszélek a tanárokkal, tanulok és majd ki is alszom magam.
Tényleg köszönöm! :)
Hu én másodév után éreztem azt hogy itt a világ vége.. túl sok vizsga, idő kevés ,
Fizikailag lehetetlen volt mindent tudni és még pihenni is.. egy fél évet aztán passziváltam a szakdoga miatt ( mert ez már tényleg hab volt a tortán..) és láttam a diplomás képeket a volt csoporttársakról, irigykedtem .. nem kellett volna felmenni Fb re… na mind1 a sors nagyon jól tette hogy a passziválás fele intett, tanultam a saját tempómban, behoztam a lemaradást. De tiszta ideg voltam így is az államvizsga előtt és el sem mentem! Utána fél évvel elmentem bár de a gyakorlati részen megbuktam! Utána még fél év és úgy kezdtem el gondolkodni hogy teljesen mindegy hogy megbukom e most úgy érzem tudom az anyagot annyira, hogy egyedül is elboldogulok és nem a tanárnak akarok bizonyítani! Láss csodát , sikerült levizsgáznom és később, mint a többiek de olyan ellen dolgozom ahol mindig is szerettem volna!
De! Ha nem sikerül az államvizsga akkor úgyis valami hasonló területen lennék és úgy alakitanám, hogy szeressem!
Az én szüleim szurkoltak.. a tied lehúz.. ezzel vigyázni kell.. nehogy magadra vedd! Ez a Te életed és most úgy alakul ahogy. Minden jól csinálsz! Azon az úton vagy/ leszel ahol lenned kell! Hajrá! Szurkolj magadnak! ☺️ Én is azt csináltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!