Hogy fogadtathatnám el az anyámmal, hogy nem fogok visszamenni az egyetemre?

Az első félévet megcsináltam, majd idén májusban megszületett a kislányunk.

A baj az, hogy engem már az első félév is teljesen a padlóra küldött az egyetemen.

Gimiben évfolyamelső voltam, minden érettségim 90% feletti volt, két felső- és egy középfokú nyelvvizsgával ballagtam el, szóval nem volt ismeretlen fogalom nekem a tanulás. De az egyetemen még többet kellett teljesítenem, a 3-4 órás alvások rendszeresek lettek, mellette elfogyott heti 1-2 doboz cigi, gyógyszereket szedtem, lefogytam, pedig amúgy sem vagyok egy nagy darab lány. Aztán megszületett a lányunk és azóta tényleg érzem, hogy boldog vagyok.

Mindenki ijesztgetett, hogy milyen nehéz a terhesség, az anyaság, de én ebből szinte semmit nem érzékelek.

Kipihent vagyok, nyugodt, jut időm mindenre.

Döntöttem és nem megyek vissza az egyetemre, nem leszek jogász. Viszont fogalmam sincs, hogy mondhatnám meg ezt az anyámnak, aki borzasztóan karrierista és szerintem ő ügyvédet próbált belőlem nevelni kiskorom óta... Ne értsetek félre, nagyon szeretem és ő is engem, odavan az unokájáért is, naponta találkozunk, meg segít mindenben. Csak ez az egyetem elég fura téma nálunk és nem akarom megbántani sem, de a jogi szakma nem nekem való. Én ezt mindig is sejtettem, de ő ezt az érzést próbálta folyamatosan elnyomni, meg hogy majd belejövök, megszeretem.