Ezt hogy dolgozzam fel?

Sajnálom, ami történt, de néha ez a legjobb. Ha nem tudnak együtt élni, akkor szétmennek, inkább, mint hogy a folyamatos üvöltözéssel meg játszmázással megmérgezzék a saját életüket és a te életedet is. (mert lehet, hogy most nem üvöltöznek, de az ember csak tarthatatlan állapotban szakít, szóval előbb-utóbb tűzfészekké válna az otthonotok, ha együtt maradtak volna)

És tőled nem válnak el. Kevesebbet láthatod majd az egyiküket, de nem haltak meg, bármikor tudtok majd telefonálni, találkozni :) Plusz ha mész továbbtanulni másik városba, akkor úgyis el kell költöznöd. Vagy ha lesz egy komoly barátod, akkor vele költözöl majd össze. Szóval egyébként se élnétek örökké egy háztartásban.

Hogy hogy tudod feldolgozni? Sírd ki magad, aztán aludj egy nagyot. Találkozz sokat barátokkal, sportolj, tanulj, járj bulizni, programokra, élvezd ki a maradék középiskolás idődet. Így a szüleid nyugodtan el tudják intézni a dolgokat úgy, hogy te nem vagy ott, és neked is elterelődnek a gondolataid.

Nem értem ezt a sok bunkó embert:)

Sajnalom,de en is azt tanacsolom mint az elozok,üsd el az idot valamivel es sird ki magad.Az meg nagyon jo ,hogy baratkent valnak el,az en szuleim egyutt vannak,de csak az orditozas megy.