Hogyan értethetnénk meg végre a szüleimmel/nagyszüleimmel, hogy nekünk tökéletes, ahol élünk?
Egy évvel ezelőtt a város külterületén a párom vásárolt egy hitelmentes, kétszobás családi házat, b35-ös téglából épült, beépített kandallóval 3 millióért. Annyit javítottunk rajta, hogy festettünk és elkezdtük lecserélgetni párom régi bútorait. Egy másik ház, egy kert és egy lejtős udvar is tartozik hozzá. Az utcánkban 2 házzal arrébb lakik egy szomszédunk ill az utca végében. Mellettünk csak nyáron szoktak kijönni. Csendes, nincsenek c*ok, reggelente nem a villamosra/buszra ébredünk, kinézek és ott van mellettem az erdő. A város 20 percnyire van busszal. Felettünk az utca teljesen lakott és lentebb is. Kb egy hónappal a költözés után ismerkedtem meg párommal szinte azonnal összeköltöztünk noha hivatalosan csak február 14-én cuccoltam át hozzá.
Ennyit a részletekről. A lényeg, hogy a családom kezd nagyon bosszantani minket. Nagyanyám állandóan azt sulykolja, hogy az erdőben élünk, a gyerekünk úgy nő majd fel, mint Maugli a dzsungelben, hogy nincsenek szomszédaink, szerezzünk oda párat. Én nem akarok a városban élni, nem akarok szomszédokat és nem, a gyerekünk nem nő majd úgy fel, mint Maugli. Hetente 3x járok suliba, ha úgy jön ki a lépés, hogy párom éjszakás, akkor én anyáéknál alszom, mert párom nem szeretné, hogy egyedül menjek haza terhesen a sötétben, a zseblámpámmal. Merthogy annyi szépséghibája van a történetnek, hogy nincs közvilágítás még a mi részünkön. Eddig csak nagyanyám sulykolta a sztorit, mostanában a szüleim is rákezdtek, hogy azért alszom itthon egy éjszakát, mert félek vagy, ha párom túlórázik 10ig és én 5kor végzek suliban, azért jövök fel hozzájuk, mert nem merek hazamenni. Meg, hogyha egyedül vagyok otthon, biztos félek, mert éjszaka szerintem beszökik egy vaddisznó a házba és megtámad. Nemhogy örülnének, hogy nincs hitel a házon, hogy nincsenek c*ok a környékünkön... mi nem bírnánk panelban, megőrülnénk. Ráadásul a legújabb happjük, hogy költözzünk el amitől csak 8 millió forint választ el...
Nem értem. Sógorom se tudja, ki a szomszédja. Alig van otthon. Ők egy domb tetején élnek szintén egy város külterületén. A gyerekek is a nagyihoz mennek fel addig, amíg a szülők nem végeznek a munkában utána hazaviszik őket. Merthogy majd a mi gyerekünkért is ki kell mennünk a buszmegállóba... van olyan gyerek, aki zseblámpával egyedül megy haza.
Komolyan, mintha a világ végén laknánk olyan a felfogásuk. Merthogy ők sajnálnak engem, hogy ott kint kell élnem. Hát nem tudom, a madárcsicsergésre jobb ébrednem, meg a mókusokat szívesebben nézem a fán, minthogy a város zaját hallgassam.
Az másabb lesz. Pontosítok!
A babámmal otthon leszek nagyon-nagyon hosszú ideig.
Ha párom éjszakás és nincs suli, akkor is otthon vagyok.
Ha párom nappalos akkor is otthon vagyok.
Most miért baj az,hogy akkor amikor suli van és későn végzek ide jövök ahelyett, hogy még várnék a vidéki buszra és hazakeverednék a sötétbe ahol még be is kéne gyújtani a kandallóba?
Egyszer vagyok náluk egy héten, szerintem ez nem olyan veszedelmes.
válasza: válasza:Én megértem a szüleidet. Féltenek. Hisz ők azt látják hogy te magad is félsz abban a házban ill. félsz haza menni a sötétben és ezért alszol náluk. A szülők már csak ilyenek. Amig náluk alszol (tök mindegy hogy hányszor) addig félteni fognak. Ha igénybe akarod venni az ő lakásukat akkor kénytelen leszen elviselni a beszólásaikat is. Óhatatlan. Ha meg ennyire zavar a szövegelésük akkor állj a sarkadra és menj haza a sötétben mert te azt a házat választottad és elképzelhető hogy a hátra levo életedet ott fogod leélni. Hogy várhatod hogy elhiggyék neked hogy biztonságos környékre költöztél ha te magad se tartod annak, hisz nem mersz hazamenni. Ha nem alszol náluk még akkor is időbe fog telni hogy megértsék.
Csak gondolj bele hogy 20 év mulva a te kislányod non stop győzködne arról hogy ő jo környékre költözött, de mégse mer haza menni. Te mit gondolnál? Ugye hogy hiteltelen lenne bármit is mond ha éppen az ellenkezőjét cselekszi?
Csak kepzeld bele magad a szüleid nézőpontjába.
válasza: válasza:Én is megértem a szüleidet, hiába győzködöd őket, hogy milyen tökéletes helyen van a házatok, ha egyszer a párod is félt, nem enged egyedül mászkálni és saját magad is félsz hazamenni a sötétben. Amúgy mitől kell félni, azon kívül, hogy elesel? Akkor van telefon, vagy térerő sincs arra?
A saját viselkedéseddel tudnád megváltoztatni a véleményüket.
válasza:Először is egyetértek azokkal, akik írták, hogy sehogy nem kell megértetned a döntésedet rokonaiddal, mert nem tartozol magyarázattal nekik.
Másrészt az otthonunk az, ahová hazavágyunk. Ha te nem vágysz haza késő este oda, akkor ez neked nem otthonod. És ezt érzik rajtad a szüleid, nagyszüleid, és ezért győzködnek.
Én a helyedben hazamennék este is mindig és otthon aludnék. Nem utolsó sorban azért, hogy az éjszakai műszakból hazatérő páromat meleg lakással és szerelmes öleléssel várjam.
válasza:En kulfoldon elek sok eve. 13 evvel ezelott eladtuk a kertvarosban levo hazunkat es vettunk onnet 100 kmre egy farmot ahol a legkozelebbi farm 2 kmre van.
Kozvilagitas nincs merthogy itt tobb kilometerre laknak egymastol az emberek. sose hianyzott a kozvilagitas. az elmult 13 evben meg egy viragcserep se tunt el, nem zarjuk a kocsikat amik kint allnak az udvaron, nincs kapu csak 2 kutya es legtobbszor ugy megyunk el hazulrol hogy az ajtot se zarjuk be. ugyanakkor a varosban meregdraga riasztoberendezesunk volt minden ajton dupla zar ablakzarak stb. Pedig nagyon jo kornyeken eltunk. Ja es 15 ev utan az utcaban 2 szomszeddal voltunk beszelo viszonyban a tobbiekkel csak koszontunk egymassal. Itt egy kis kozosseg el ahol mindenki ismeri a masikat segitunk egymasnak ha kell es amiota itt elunk egyetlen betores kocsilopas nem volt a kornyeken.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!