Régebben amikor kisebbek voltatok, mit kamuztatok a szüleiteknek? (sulival kapcsolatban).

Én is elég hasonló voltam mint te. Jegyek eltitkolása, ellenőrzők nem oda adása általánosban. Sokat vártak el eleinte a szüleim vagyis anyám, ha becsúszott egy hármas, akkor már ment a balhé. Nyilván okos gyerek előbb-utóbb nem fogja elmondani a rossz jegyeket. De ott azért még igyekeztem, meg egy-egy rossz jegy miatt hetekig tudtam stresszelni, hogy mikor jönnek rá. Aztán gimiben teljesen elengedtem a gyeplőt, nem tanultam egy szót sem, figyelni sem figyeltem, napi több egyes is simán becsúszott, és egyáltalán nem érdekelt. De addigra már anyámékat sem, feladták a küzdelmet velem meg a jegyeimmel. Arra a diplomatikus módszerre jutottam, hogy sem a rossz sem a jó jegyeimet nem mondtam el nekik, ők meg egy idő után már nem kérdezték. De azért tudták, hogy elég rossz tanuló vagyok. Néha én is megcsináltam, hogy nem adtam be a rosszul sikerült dolgozatot, de ritkán, nyilván feltűnt volna ha rendszeresen eljátszom ezt. Más jegyet nem diktáltam be, mert általában csak 1-2-3 egyes volt, akiket meg is jegyzett a tanár, úgyhogy esélyem sem lett volna.

Mai napig szoktam hazudni, de nem tudom, hogy többet -e mint az átlag ember. Pl. ha nincs kedvem menni valahova, akkor azt, hogy beteg vagyok meg ilyen szintű dolgokat.