Annál a családnál, ahol a szülők meg a gyerekük nem jönnek ki jól, de a gyerek elköltözik, minden rendeződik? Jóban lesznek úgy, hogy már nem együtt laknak? Nem lesz több veszekedés?

Tapasztalatból mondom, hogy nem. Max. kevesebb, mert távolról könnyebb szeretni egymást. De ettől még a magja ott van.

Én most, huszonpár éves koromra jutottam el odáig, hogy el tudtam költözni (köszönhetően javarészt a szüleim nevelése által okozott pszichés problémáknak, és most tudtam végre talpra állni). De attól még, ha anyámnak olyan a kedve, jön és generálja a hisztériát.

Most 2-3 hónapja élünk együtt párommal, és nem tudtunk félrerakni pénzt, mert úgy jöttek ki a dolgok. Kellettek a lakásba holmik, nekem fogorvoshoz kellett mennem (nem két fillér volt), loptak is tőlem pénzt... erre ordított vele,m a lakásban, hogy mi az, hogy nem tudtam félretenni, hülye vagyok, lusta, szórom a pénzt. Úgy, hogy köze nincsen hozzá, mi mire költjük a saját pénzünket a párommal. Meg már 3adszor kellett mondanom neki, most már kiabálva, hogy ha jót akar sem jön többet úgy a lakásba, hogy 5 perccel előtte felhív minket, hogy "Errefele járok, felugrom".

Attól függ, mekkora a gáz. Az én esetemben jót tett a költözés, mert anyámék azóta nem tudnak beleszólni minden apróságba.

Általában másfél, kéthavonta találkozunk, van egy közös ebéd, utána egy kis beszélgetés és mindenki megy a saját dolgára.

Attól függ, hogy mi volt a probléma.

A mindennapi apró dolgok megoldódnak. (hangos a zene, aludni szeretnék, miért fürdesz 2 órát...)

A komolyabb dolgok nem biztos.

Nem.

Amióta elköltöztem(10 éve) ""szüleimtől"" semmit nem változtak. Ugyan olyanok mint régen.

Az én esetemben sokat segített. Soha nem jöttünk ki jól anyámmal, egész gyerekkoromat végigordította, fenyegetett, zsarolt, ütlegelt, sorolhatnám.

Mindez egészen addig tartott, amíg volt zsarolási alapja, tehát amíg támogatott anyagilag. Sajnos amíg nem volt munkám és rendes jövedelmem, kénytelen voltam igazodni hozzá, aztán amint lett jó állásom, hirtelen megszűnt minden g*ci húzása, mivel már nem volt zsarolási alapja. :)

Pl. régen mondta, ha nem tetszik valami, el lehet költözni és eltarthatod magad. Na, el is költöztem, amint tudtam és már évek óta el is tartom magam. Egyszer próbált meg azóta zsarolni, jól kirögöhtem és rátettem a telefont, azóta normálisan viselkedik.

De néha kiejti a száján, hogy milyen jó lenne, ha megint együtt laknánk, legalább tudnék többet félretenni. Na, de milyen áron? Jobb tisztes távolságról szeretni egymást (legalábbis a mi esetünkben).

Nálunk pont ez történt.

Anyámnak elege volt hogy mindig ismeretlen lánnyal találkozott szembe reggel, én meg utáltam hallgatni a morgását minden miatt. Mindkettőnknek igaza volt, mégse tudtunk rendesen megbeszélni semmit.

Amikor meguntam és "elmenekültem" száz km-re egy kapcsolatba egyik napról a máikra, három napig bőgött és nem beszéltünk egy hónapig. Utána néhány hónap alatt rendeződtek a dolgok, ma pedig jó a kapcsolatunk. A gyereknek el kell mennie otthonról, ez a természetes. A szülő is megérdemli a pihenést azután, hogy felnevelt. A gyereknek pedig önállóság kell, önálló térben.