Miért van, hogy egy veszekedés során mindig azt érzem, hogy talán, nem kéne együtt lennünk, talán szakítani kellene, de ahogy kibékülünk ez az érzés elmúlik, és nem is tudom, hogy gondolhattam ilyet?

éreztem ilyet. sokáig boldognak is hittem magam, míg rájöttem pár dologra. Én azért veszekedtem, mert kellett a kibékülés, ugyanis akkor jött el az a megváltó érzés, h igen nekem ő kell, ha csak éldegéltünk egymás mellett nem éreztem olyan lángolóan, mint mikor sikerült elérnem h azt érezzem, akár el is veszíthetem. Ez volt az első felismerés. Aztán rájöttem arra is, h az már rég rossz ha ilyen helyzeteket kell kreálnom ahhoz, h érezzem, kell nekem. Végül ő szakított velem az állandó veszekedések miatt, de valahogy éreztem h jó lesz ez így nekem. Most pár hónappal később még hiányzik néha, de leginkább az, h volt valakim, és tudom h ez nem lehetett igazi szerelem ha egy szimpla veszekedés alatt ilyen érzésem támadt, h jobb lenne nélküle. Ez csak az én sztorim, nem mondom h veletek is ez lesz, remélem nem!

Nekem is volt egy ilyen kapcsolatom, talán veszekedések nélkül túl nyugodt lett volna az egész, nem tudom, de végül néhány év után vége lett. Pedig akkor azt hittem ő az igazi..Ma már tudom hogy nem, a mostani kapcsolatomban eszembe nem jutna ilyeneket gondolni.

Amikor ezt érzed,akkor kell szakítani.Akkor már a gondolatok alapján úgy tűnik,hogy a csávóó/csaj csak az agyadra megy és veszekedni kell ahhoz,hogy érezz valamit-az előbb is jól leírták-,az állandó veszekedések pedig nem tesznek jót egyetlen kapcsolatnak sem.Szakíts ha bírsz!

Éreztem ilyet, pedig házasságban élek és nem gondolom úgy, hogy el kellene válnom a férjemtől. Igen, léteznek olyan veszekedések, amik lelkileg megterhelőek és ilyenkor az ember arra gondol, hogy bár ne lenne. De ez MÚLÓ állapot és ez a lényeg. Egy megoldás van erre, nem kell veszekedni. :) Vagy el kell fogadni, hogy léteznek ilyen konfliktusok, amik lelkileg megviselnek.