Hogy lehet feldolgozni, ha valakinek fiatalkorában meghal az egyik szülője?

Párom (lány) 14 volt mikor mindkét szülőjèt elvesztette.

Sajnos nem tehet mást mint próbál boldog életet élni, a szülei is ezt szeretnék. Ez csak úgy megy ha nem a mindennapjai része a gyász. Neki az volt a szerencse hogy van 2 idősebb fiú testvér, akik a gyámjai voltak.

Nagyon egyénfüggő.

Az én apukám 13 éves koromban halt meg. Belerokkantam lelkileg, 18 éves koromig mély depresszióban voltam, amit nem kezeltettek, így csak egyre rosszabb lett...

Persze nálunk komoly problémák voltak. Apu rákos volt, de folyamatosan hazudtak, nem árulták el, hogy komoly a baj, én meg naiv kiscsaj voltam, elhittem nekik, nem vettem észre, hogy gáz van.

Amikor apa már rosszabbul lett, kitaláltak mindent, tüdőgyulladást, vírust, ne aggódjak, nincs baj.

Magamtól jöttem rá mi folyik, amikor anyu véletlenül előfelejtett egy könyvet a rákról. Teljesen kikészültem, és nem mertem senkinek beszélni róla, már nem bíztam bennük. Előtte egy nappal voltunk bent a kórházban apunál, és rá egy hétre meghalt, nem láttam többet, nem tudtam elbúcsúzni tőle, minden nap rettegtem, éreztem, hogy már nem lesz sokáig köztünk. Szorított a lelkiismeret-furdalás is, mert sokat zavartam szegényt pihenés közben, hangosan játszottam körülötte, és nem szólt rám senki.

Egészen 17 éves koromig nem tudtam egy könnycseppet sem ejteni, teljes sokkban voltam. Persze ezt a család úgy vágta le, hogy jól vagyok, csak kamaszfejjel lázadok, pedig dehogy voltam jól...

Főleg, mert mindig apás voltam, hozzá sokkal jobban kötődtem, mint a család többi tagjához. A halála után egyedül maradtam.

Anyu sokat sírt az első pár évben, nehéz volt neki egyedül a gyerekekkel, de sokkal jobban vette, mint bárki más, hamar talpra állt, bár már sosem házasodott újra.

Hozzátenném, én pl. mindent ugyanúgy csináltam mint addig, teljes robot-üzemmódba kapcsoltam... azon kívül, hogy nem beszéltem többet senkivel, ha nem volt muszáj.

Annyira fapofát vágtam, hogy az iskolában nem hitték el, hogy meghalt apu :(

Borzasztó nemtörődöm tanáraim voltak, egy fél nyár alatt lettem nyitott, komisz gyerekből zárkózott, szótlan, ordított rólam, hogy segítség kell, de senki nem foglalkozott vele,

"Borzasztó nemtörődöm tanáraim voltak, egy fél nyár alatt lettem nyitott, komisz gyerekből zárkózott, szótlan, ordított rólam, hogy segítség kell, de senki nem foglalkozott velem"

Ad 1: a nyitott nem egyenlő a komisszal (nagyon nem!)

Ad 2: nem a tanár feladata, hanem anyádé, hogy még ilyenkor se foglalkozott veled.

A családnak össze kell tartani és ezt egy anyának pontosan tudnia kellett volna, hogy a gyereke mit élhet át (még akkor is, ha neki is ez a baja), és segíteni a gyerekének a feldolgozásban, és összetartani.

Ad 3: a tanárnak sajnos ma magyarországon semmi "hatalma" nincs, hogy beleszóljon, egyengesse a gyereket, ezért azt meg se teszi, ugyanis teljesen felesleges. Csak a bajt szüli, hülye szülő bemegy és leordítja a fejét. MA ilyen világban élünk kérem!

Akkor???

Anyádnak kellett volna veled foglalkozni és kész. Nem a tanárnak.

7-es, el vagy tévelyedve.

Ad 1: a nyitott után nem azért tettem vesszőt, mert egyenlőséget jelentene. Borzasztó rossz, hiperaktív kölyök voltam, de mellette cserfes, barátkozó típus is, a vezető egyéniség az osztályban.

Ad 2: A teljes család sokkban volt eleinte, mert kiesett a fő bevételi forrás, és anyám egyedül maradt a támasza nélkül - mert apu az volt, és nem csak éltek egymás mellett -, 3 kiskorú, és egy kamasz gyerekkel. Próbált támogatni minket, de mint írtam, bezárkóztam, vele sosem voltam bizalmas viszonyban, nem látta a jeleket. Később pedig azt hitte, csak ilyen lett a természetem.

Ad 3: faluról jövök kis létszámú osztályból, itt az ofőnek minden évben jelentést kellett még írnia a "kölykeiről", félévente tartott családlátogatást is. Egyébként a mai napig az ő feladatuk lenne ellenőrizni a gyerek körülményeit, de tény, hogy most már túl vannak terhelve. Akkor még nem voltak, csak nagy ívből tettek rá mindenre. Arra volt ereje, hogy a diszlexiás barátomat kipaterolja egy fél országgal odébb lévő kisegítő iskolába, erre nem, holott az iskolai pszichiáternél pangás volt :)

Akkor: lehetne benned annyi, hogy nem ilyen témánál játszod az eszed, van itt elég kérdés, húzz máshova trollkodni, bunkó.

A BUNKÓ az pontosan te vagy!

Mi van nem tetszik, hogy másnak van véleménye és annak hangot ad? Mi van nem tetszik, hogy ha sorozatosan hibázol és hülyeségeket hordasz össze, akkor azt más elmondja? Idióta.

Fogalmaztál volna normálisan, akkor most nem kellene kiakadnod, TE BUNKÓ!