Mit gondoltok arról, ha valaki 24 éves koráig még sosem dolgozott?
Nem lehet általánosítani, millió egy oka lehet annak, miért nem dolgozik valaki. Ha én történetesen jómódú szülõ lennék, nyilván nem kényszeríteném a gyerekemet arra, hogy 14 órákat nyomorogjon egy gyárban, de nem is hagynám, hogy elhanyagolja a jövöjét (várható tetemes örökség ide vagy oda) és csak üljön otthon all day, ha soha nem is fogyna el a pénzem. Ilyen körülmények közt választhat, amit akar és nem kell megszakadnia semmiben. A legkedvesebb hobbija is lehetne a hivatása, akár részmunkaidõben, de ha még ezzel a ritka elõnyös lehetõséggel sem élne, az már azért eléggé gáz. Valami feladat kell az életben, még egy gondtalan életben is.
De amúgy a 24 csak egy szám. Ha egy fiatal munka nélkül van, a tipikus skatulya az "ingyenélõ, semmirekellõ, munkakerülõ", de vannak 60-70 éves politikusok, akik életükben nem végeztek még érdemi munkát és nem is fognak, mégis közjogi méltóságnak tekintik õket.
Errõl ennyit.
:)))
Azt tudtad, hogy a cigány nemes?
y van a neve végén!!!
Azt gondolom róla hogy ő nem más csak egy utolsó, büdös lusta disznó! Most teljesen mindegy hogy milyen családi háttere van, előbb utóbb el kell kezdenie valamit mert későbbiekben ha mégis dolgozni akar nem biztos hogy nagyon felveszik bárhova is mert semmi tapasztalat, és eddig ugye mit csinált? Az hogy mellette eddig tanult még oké, de manapság már sokan vállalnak diákmunkát iskola mellett, aki esetleg orvosira jár annál még elnézem hogy nem dolgozik, de azért legtöbb egyetem mellett is lehet persze. Nem egy egyetemista ismerősöm van akik bejárnak egyetemre napi szinten, utána meg vagy hétvégén szépen dolgoznak.
24 évesen már amúgy sem a tanulásnál kéne tartani.
Én ismerek olyan embert aki jövőre lesz 30 éves, és igaz dolgozott már, de 2 hónapnál többet nem maradt meg sehol. 2 hónapot dolgozott, utána hónapokig otthon ült, meg néha elment csavarogni. Aztán amikor már apja nagyon ugatott vele akkor ment dolgozni, de kb semmit nem csinált és vagy kirúgták vagy önként távozott. Ő is csak azért van otthon mert anyukája kihajtja a belét Svájcban és persze hogy a fiacskája kihasználja hogy apja hazavisz havi 200 ezret, anyukája meg 250 ezret küld haza, vagy többet és ő dolga vezetni a háztartást, de ha ő elmenne dolgozni, igaz hogy autószerelőként rettenetes, mert teljesen béna abba amit csinál, de apáméknál már járt, és nekik pont kapóra jött mert rábírtak bízni kisebb pepecselős munkákat amivel szöszölni lehet, mert akkor nekik a nagyobb akár több emberes munkára és sürgősebb munkákra jobban van idejük. De persze onnan elment mert neki az nem neki való. Persze őt csak a számítógépszerelés, és a játékkonzolok, meg a játékok érdeklik. Barátnője sosem volt, mocskosul elvan hízva. Nekem jó barátom, mert volt közös elfoglaltságunk annak ellenére hogy ő idősebb mint én. Átmentem hozzá, meg én is áthívtam párszor, de amikor lépcsőzni kellett pár lépcsőfok után már fújtatott, meg kapaszkodnia kellett. Nyáron szereltük le a lépcsőkorlátot mert felújítottuk, akkor majdnem négykézláb jött fel, mert nem bírt kapaszkodás nélkül feljönni a lépcsőn. Persze jelenleg is munkanélküli pedig nem egy helyre vennék fel simán, mert egyik gyárba már állómunkából, ülőmunkát vezettek be csak mert hiába fizet úgy ahogy jól, sok embernek ezzel volt a baja.
ha tanult addig , akkor szerintem semmi baj nincs vele. ha már jó pár éve nem tanul csak élvezi,hogy eltartják,az elég gáz. az is,ha csak azért tanult tovább,hogy addig se kelljen dolgoznia.
de ha tényleg tisztességesen tanult eddig, akkor komolyan semmi rosszat nem látok benne,hogy nem dolgozott még. lesz még rá 40 éve szerintem
Köszönöm a válaszokat! A felmerült kérdésekkel kapcsolatban: nem hiszem, hogy innen bárkinek magyarázattal tartoznék, de csak a tisztánlátás kedvéért: egyetemre járt 24 éves koráig, tehát tanult. Tanulmányi ösztöndíjat ugyan nem kapott, de állami ösztöndíjjal tanult az egyetemen. Később kezdte az átlagnál, mivel évvesztes és ötéves nyelvi osztályba járt, ezért az érettségit is csak 20 évesen tette le. És nyilván kitaláltátok, hogy ez az ember én vagyok.
Nagyon sokat szorongok azon, hogy mennyire jó az életutam, de nevelem magam arra, hogy ne törődjek ezzel ennyit (ahogy valaki írta: a 24 csak egy szám). Ugyanis egyre inkább azt látom, hogy az előző generációkkal ellentétben, ma már kb. senkinek nincs megoldóképlete, hacsak talán nem informatikus vagy mondjuk pénzember az illető. Egyszerűen nincs biztos pont még egyetem után se. Pl. sokat gondolkoztam azon, hogy az eddig irányhoz képest 180 fokot fordulva a gyerekkori szerelmem, a természet felé veszem az irányt, de épp a napokban hallottam valakit panaszkodni, hogy hiába végezte el az ELTE-n a biológusképzést, egyszerűen nem tud munkát találni. A különbség csak annyi, hogy én, másokkal ellentétben, akik egyetem után töltenek el éveket a keresgéléssel, az egyetemválasztással teszem ezt. Azért is vesztettem egy évet, mert otthagytam egy egyetemet, mert nem éreztem még valahogy késznek magam az egyetemi létre, aztán pedig belefogtam egy olyanba, amit legszívesebben szintén otthagytam volna, de a szüleimre való tekintettel, akik féltek, hogy mindenbe csak belefogok, aztán félbehagyom, mégis elvégeztem, pedig se nem szerettem, se nem érdekelt. Érthető módon most nem érzem annyira motiváltnak magam a tanulásra, valahogy úgy érzem, le kéne öblítenem valamivel azt, hogy elvégeztem ezt a szakot...
"A testvérem 22 éves, sosem dolgozott. Egyetemre jár külföldön, 4 év után megy egy másik egyetemre, így először kb 28 évesen fog munkát keresni. Az egyetemen megtiltják nekik, hogy az év közben dolgozzanak (pl. Cambridge, Imperial, UCL stb, elég sok helyen megy ez így), ezért ha akarna/lenne ideje se tudna dolgozni."
Konkrétan jártam az egyikre az említett egyetemek közül :) Szóval értem a dürgést. Csak az a baj, hogy néha az ilyen életutakat nehéz megemésztenie annak, aki még abban a korban nőtt fel, ahol egyetem után azonnal jött a munka, és nem volt ekkora választék. Körülnézve azt látom, hogy egyáltalán nem csak én vagyok így ezzel, rengeteg kortársamra jellemző ugyanez a tanácstalanság. Az ember egyszerűen megrémül attól,hogy most hirtelen ki kell választania azt, amivel az élete következő 40-50 évében foglalkozni akar, és lehetőleg jól meg is tudjon élni belőle, és ne nyomják le a munkaerőpiacon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!