Ti mit gondoltok, mi tartozik önzés, és mi tartozik saját magamért "kiállás" kategóriába?

Szerintem ez egyénenként változik. Ha neked brutál horror gyerekkorod volt, akkor érthető, hogy inkább a saját életedet élnéd. Nekem nagyon jó gyerekkorom volt, szerető családban nőttem fel, sokat köszönhettem a szüleimnek, így én sok lemondás, áldozat árán utolsó napig igyekeztem felhőtlen idős kort biztosítani nekik, segítettem amennyire tudtam. Igaz, hogy így az én életem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, és gyakran éreztem úgy, mindig valaki más érdekeit tettem a sajátom elé, és hogy egész életemben korlátozva voltam valamiért. Sajnos én ilyen önfeláldozó, lelkiismeretes ember vagyok, de ez az én döntésem volt, még ha belső kényszert is éreztem, hogy nem hagyhatom magára azt, aki felnevelt. Legtöbben ezt nem érzik, de ezért nem ítélek el senkit, sőt, azt mondom, hogy mindenki próbálja a saját életét élni. Amennyiben egészséges, nem szorul ápolásra, gondozásra, akkor keressen magának elfoglaltságot. Kertészkedjen, utazzon, kiránduljon, járjon nyugdíjas klubba stb. De vannak nagyon jó idősek otthona is, ahol kellemes társaságban élheti az életét, úgyhogy próbáld ebbe az irányba terelni a gondolatait. Van olyan rokonom, aki már 15 éve él ilyen otthonban, lényegében egy kis szoba-konyha minigarzon, teljesen önálló életet él, de ápolók is vannak, ha leesne a lábáról, és nagyon jól érzi ott magát.