Akkor is ugyanúgy szeretitek a gyereketek hogyha nem rátok hasonlít?

Jobb is lenne ha nem hasonlítana majd rám, mert sajnos nem vagyok túl szép :)

Nincs összefüggés.

Nem tudom hogy a kérdező a belső vagy a külső adottságokra gondolt, de mindenki leragadt a másodiknál. Én belsőleg teljesen elütöttem a szüleimtől, bár külsőre nem. Az anyám utál ezért, szóval igen, van ilyen. Neki természetes lenne az, hogy úgy gondolkodjak mint ő, és mindig neki adjak igazat, hogy azt szeressem amit ő és úgy viselkedjek ahogy ő akarja. Mindig elmondja mennyire csalódott bennem.

A bátyám ikerlányai közül az egyik baromira hasonlít rám. Mivel nő vagyok nem tőlem van a sógornőm gyereke.

Szerintem se a külsőről van szó, külsőre valamennyire mindenki hasonlít a családjára. A belső az, ami konfliktusforrás lehet. Én kb. mindenben eltérek a családomtól - képzeljetek el két kisvárosban felnőtt, középosztálybeli jómódban élő, jobbikos embert 8-tól 4-ig tartó munkával, egy gyereküket, aki nagyjából megfelel az elvárt képnek, és egy másikat, aki egy nagyvárosi, liberális művészlélek, aki tüntetni jár, éjjel van ébren és nem tűr semmi korlátot... hát néha egymás agyára megyünk, de szerintem mindenkinek jót tesz, pl. a baráti körömből én vagyok az egyetlen, aki barátkozik jobboldaliakkal is, mert sokféle nézőpontot látok... tudom, hogy szeretnek, csak nem 100%-ban fogadnak el, de megszoktam.

Anyum gyakran mondja, hogy apumra hasonlítok (egyébként külsőre is), és ez baj. Mondjuk ő él vele már 37 éve, szóval nem értem a problémáját, úgyhogy én csak mosolygok rajta olyankor, de tény, hogy bár nem szeret kevésbé, mint a bátyámat, az én személyiségemet sokkal nehezebben fogadja el, mint az övét, aki egy az egyben az ő személyiségét örökölte.

Az én lányomról csak a bajusz hiányzik annyira az apját formázza,minden szinten.:))tetszik nem tetszik minden nap látom,ha akarnám sem tudnám elfelejteni.Hát nem piszok a sors?De a lányom imádom!

15 manapság már ez is lehetne petri csészében