Szulok ugyanugy szeretitek azt a gyereketeket akit nem vartatok mint a tervezetett?

Az apa-gyerek kapcsolat kicsit mas mint az anya-gyerek. Az utobbi a terhesseg alatt mar elkezd alakulni, es a szuletessel gyakorlatilag betetozodik, a kapocs mar kialakult, ott a kotodes. Atelik egyutt a szulest, ami egy eleg komoly megprobaltatas, mindketten megszenvednek vele, es utana mar egybol meg is talaljak egymast.

Az apa eseten gyakorlatilag a szuletessel kezdodik, sok mulik az elso orakon, az elso napokon/heteken, szoval ugy altalaban az indulason. Van akinel rogton kivaltja az, hogy a kezebe adjak a kicsit, van akinel az amikor eloszor fogja meg az ujjat, nez a szemebe stb... de az kozos, hogy mindenkepp kell egy kontaktus, valami ami kivaltja.

Van akinel ez kesobb jon, es persze vannak ha kevesen is olyanok akiknel total hianyzik, mert alkalmatlanok szulonek.

De a valasz a kerdesedre ebben keresendo, a masodik gyereknel valoszinuleg ott volt a szuleteskor, majd utana is folyamatosan reszt vett a dolgokban, es ez beinditotta az erzest, az elsonel meg valoszinuleg nem volt semmi ilyesmi, szemelytelen ertesitesek, esetleg par kep...

Ez meg nem eleg. Vannak persze olyan felelossegteljes nevelest kapott emberek, akiknek a puszta tudat eleg ahhoz hogy keressek a kapcsolatot, es tegyenek erte hogy kiepuljon, erre is van pelda, de ezek az emberek eleve nem mondananak olyat hogy "nem akarjak a gyereket".

30f

Kérdező, a kérdésedre a válasz, hogy nem. Az ok meg igen egyszerű, te is másként állsz egy óhajtott és várt dologhoz, mint egy akaratod ellenére rád kényszerített dologhoz, és ebben a tekintetben tök mindegy, hogy a "dolog" éppen tárgyat, eseményt vagy személyt jelöl. Ez egy teljesen általános dolog, nyilván neked sem mindegy, hogy ha éhes vagy és eléd teszik a tálat, vagy ha nem vagy éhes, de lenyomják a torkodon a kaját - teljesen más lesz a hozzáállásod az egészhez.

Én inkább azt nem értem, honnan veszik egyesek azt, hogy pont a gyerek esetében ez másként működne, mint egyébként a világ összes más dolga - tárgya, eseménye, személye - esetén, szóval honnan jön a "majd, ha a karjában tartja, majd megenyhül" című, magzatvédők által előszeretettel hangoztatott zöldség.

Az egy másik káposzta, hogy ha mégis együtt marad a család, az ember persze minden erővel azon igyekszik, hogy a gyerekek mégse érezzék a különbségtételt, hogy az egyik gyerek a közösen várt, a másik meg mondjuk az anyuka (ritkábban apuka) által a másikra kényszerített. Olyan helyzetekben meg, amit leírsz, ahol nem is maradnak együtt, ott meg általában szembetűnővé is válik.

Én a becsusszantat is ugyanúgy szeretem mint a tervezettet. De mondjuk én az anya vagyok.

Nálunk a második volt a véletlen gyerek, őt az apja nehezebben fogadta el, de szerintem ott az is volt a gond, hogy nagyon fiút szeretett volna és nem az lett.

Most már ugyanúgy imádja mint a másikat, sőt már sokkal jobban kijönnek.

Szerintem nagyon sok múlik azon is, hogy kinek milyen a viszonya az anyával.