Anyukám úgy kezel, mint egy 5 évest, túlfélt. Hogy szoktathatnám le erről?

Borzalmas válaszok születtek :( Az aggódás miatt rossz ember egy anya??? Milyen sötét lelkület kell ilyen gondolkodáshoz?

Anyaként írok neked kérdező:

A kislányom 12 éves és borzalmasan szeretem, ez miatt halálosan féltem. Nem szoktam tiltani másoktól, de az a halálfélelem, ami bennem van, mikor elmegy itthonról, az nagyon rossz. És szerintem anyukád ezt nem tudja kezelni.

Tudod nagyon szeretünk titeket és ajándékok vagytok nekünk és úgy gondoljuk, biztosra veszem, hogy hibásan, hogy ha bezárunk titeket, akkor sokkal kevesebb baj érhet titeket. De ez mind a szeretetből fakad.

Legyél kicsit megértőbb anyuddal, de mindenképpen meg kell beszélni ezt a túlféltést. Ha valóban nem gyerekként állsz elé, hanem a serdülő lányaként, aki nagyon szereti őt, akkor meg lehet oldani ezt a helyzetet.

Krónikus betegséggel élsz, ami elég ok lehet anyukádnak, hogy nehezen engedjen önállósulni. Lehet, hogy kicsi korodban, mire kiderült mi pontosan a baj, súlyosabb állapotokat is átvészelt veled, vagy egyszerűen csak hosszan aggódott, míg kiderült, pontosan mi a baj, van-e rá hatásos kezelés, stb. Te jól kezeled a helyzetet, ő viszont nem, segítségre volna szüksége. Te nem igazán tudsz segíteni neki, pont mert a gyereke vagy, éppen az a személy, akit ő betegesen félt. Ehhez minimum egy kívülálló kell, szerintem egy pszichológus.

Miért zárkózol el az iskolapszichológustól? Személy szerint nem szimpatikus neked az illető? Ha erről van szó, próbálj a Pedagógiai Szakszolgálathoz fordulni, hátha találsz valakit, akivel szívesebben megosztod a problémádat és segít anyud áthangolásában.

Mivel elmúltál 14, önállóan bejelentkezhetsz a Szakszolgálatba (telefonon elmondod a problémád lényegét, vagy csak annyit, hogy egy pszichológussal szeretnél beszélgetni), a saját telefonszámodat adod meg, hangsúlyozva, hogy anyukád egyelőre nem tud róla, hogy jelentkeztél. A pszichológusnak titoktartási kötelezettsége van. Anyukádat csak akkor vonja be, ha veled már megbeszélte a helyzetet, és együtt úgy látjátok, hogy eljött az idő egy közös vagy kettejük között zajló beszélgetésre.

Hát itt némelyik ember nagyon hülye itt a válaszolók közül. Tanárokat mi a fenének vonja be?? Semmi értelme. A tanárok nem nevelik, hanem tanítják. A nevelés a szülő dolga.

És miért lenne önző az anyja? Nem önző, hanem pont hogy szereti és félti. Minden normális anya félti gyerekét és aggódik ha kiteszi a lábát a házból. Anyud csak aggódik érted. Nem kell sem tanárt hívni, sem senkit. Normálisan beszélj vele. Mondd el, hogy szeretnél néha szórakozni a barátaiddal és csak pár óráról lenne szó. És hogy kell a kikapcsolódás, nem jó ha egész nap ki sem mozdulsz a lakásból. Depis lehetsz.

Ilyen a borostyán szülő. Ki kell vívnod az önállóságot. Persze, ezen nem azt értem, hogy direkt az ellenkezőjét csináld, mint amit mond, és szándékosan okozz neki fájdalmat, hogy lázadj és pukkassz.

Érdemes lenne erről beszélgetni vele, cikkeket mutatni a neten, esetleg könyvet a kezébe nyomni (pl. Szeretettel sebezve). Szerintem nyugodtan mondd meg neki, hogy téged ez zavar, kellemetlen és kényelmetlen. Nem teljes önállóságot akarsz (most még), hanem hogy a korodnak megfelelően kezeljen téged.

Ha ezt nem kezded el most a helyes mederbe terelni, 5-10 év múlva már szinte reménytelen lesz a helyzet, mert addigra ő is belecsontosodik ebbe az attitűdbe, és képtelen lesz változni. Lesz majd érzelmi zsarolás, manipulálás, mindenféle taktikák és praktikák, és ahogy próbálsz ellenszegülni, egyre nagyobb sebeket szerez be anyukád (nem te okozod őket abban az értelemben, hogy direkt azért csinálod, hogy fájjon neki, hanem a kitörési lehetőségeid egyre jobban leszűkülnek, egyre kisebb ellenállás is egyre inkább megviseli), és te is, mert neki próbálsz majd megfelelni, nem magadnak. És nem utolsósorban saját magadnak is problémákat okozol azzal, ha nem önállósodsz, szociális és lelki zavarok simán benne vannak a pakliban.

Szóval szívvel és ésszel.