Akinek viszonylag fiatal korában halt meg szülője! Tudja a környezetetek, szoktatok róla beszélni?

Igazából a kérdésben nem tudtam a legjobban kifejezni magam, de leírom mire gondolok.

19 éves voltam amikor anyukám rákban meghalt, és például ekkor iratkoztam be OKJ-s tanfolyamra.

Ott egy olyan barátom lett akinek elmondtam, de akikkel jóba vagyok azok sem tudják.Legalábbis tőlem nem.

Most 21 éves vagyok, és még sosem mondtam el senkinek sem, hogy anyukám már nem él, ha valahogy szóba jön, múltidőben beszélek róla, de abból többnyire nem derül ki,hogy már nem él (pl. anyukám xy helyen dolgozott)

Természetesen a környéken nagyon sokan tudják, de akiket csak én ismerek ott nem.

Nem titkolom, de ha lehet inkább nem említem meg, hanem kitérő választ adok, vagy mint írtam múltidőben fogalmazok.

Mindig attól félek,hogy majd kellemetlen helyzetbe hozok valakit azzal,hogy nem tudja, és úgy hozza szóba.

Ilyen lehetséges szituáció lenne, hogy pl. anyukám szakmáját illetően egy szakmabeli kérdéssel fordulnának hozzám,hogy nem tudom e megkérdezni anyukámat, hogy (...) és az nem jönne ki jól.

(de még sok ilyen lehetséges szituáció létezik)

Arról még a legjobb barátomnak sem beszélek,hogy mit érzek ezzel kapcsolatban, bár neki már elmeséltem,hogy pontosan milyen betegsége volt, de hogy hogy éltem meg, és hasonlók azt nem.

Magam sem tudom miért, nem szeretek erről beszélni.

Volt osztálytársam, akinek az apukája halt meg, és róla mindenki tudta, de én nem is tudom,hogy hogy lehetne ezt mások tudtára adni, talán nem is akarom. (más kérdés,hogy nem is feltétlenül kell tudniuk az embereknek.)

Ezért lennék arra kíváncsi,hogy mások hogy kezelték ezt?