Hány éves korotokban volt utoljára hogy nem engedtek el valahova a szüleitek vagy megtiltottak valamit?

26 évesen a ferjemről. Azóta eltelt 10 év, és jobban megismerték, megszerették. Én sajnos nem tudom elfelejteni, amit akkor mondtak. Mégcsak arra sem vettek az elején a fáradtságot, hogy megismerjék máris elítélték.

A férjem is megszerette őket (kit nem?), én viszont nagyot csalódtam bennük.

Olyan már nagyon régen volt, hogy nem engedtek el valahova. Talán 17 évesen.

Idősebb koromban csak olyan volt, hogy elmondták, hogy furcsállják, hogy x-szel vagy y-nal jóban vagyok, mert nagyon nem illik hozzám. De nem párkapcsolatoknál mondták ezt, hanem barátoknál, ismerősöknél.

És így utólag visszagondolva, igazuk is volt. Elég fura dolgok derültek ki mindenkiről, akiről mondták, hogy annyira ne erőltessem ezt a barátságot. :) Van, akiről annyira komoly dolgok derültek ki, hogy bánom, hogy nem hallgattam rájuk. Bár már felnőtt voltam én is, de ők kívülállóként nyilván máshogy látták, mint én.

Sosem voltam bulizós meg éjjel elmászkálós típus, így gyakorlatilag nem volt mit tiltaniuk. Utoljára talán tizenhárom évesen nem mehettem az osztály táborozására, mert akkor volt befizetve a családi nyaralás.

Amiről erősen le akartak beszélni: ilyen a mai napig van, pl. szerintük vállalkozóként nem lehet megélni, csak az irodai munka a rendes munka. Ezt már megszoktam, egyik fülemen be, a másikon ki...

előző vagyok. ja hogy hogy történt? :)

éjjeli buli volt a társaságban, ahová jártam (nappal). nálam volt pont a barátnőm másik városból, aki 19 éves volt. annak ellenére, h biztosította anyámat arról, h vigyáz rám, anyám nem akart elengedni. makacs anyám van, de én is az vagyok. mikor már félórája rimánkodtunk neki a barátnőmmel mindketten, fogtam magam, ráüvöltöttem, hogy álljon félre, és kirobbantam az ajtón. a barátnőm utánam. éjjel 3-kor mentem haza. szószünet volt pár napig, de ne bántam. ennek el kellett következnie. azután anyám már soha nem élt (vissza) a szülői tekintélyével.