Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogy lehet megszüntetni a...

Hogy lehet megszüntetni a szülői kontrollt?

Figyelt kérdés

Én 25 éves vagyok, a párom közel 30. Már jó ideje külön élünk, messze a családjainktól, mégis úgy érzem, mintha hatalmuk lenne felettünk. 1 évet éltünk külföldön, nemrég költöztünk haza, hogy itthon lakást vegyünk, sokmindent megjártunk, egyikünket sem ejtették a fejére. A hazaköltözés ellenére nem tartjuk kizártnak, hogy a jövőben még ki fogunk menni külföldre, csak egy másik ország a cél, de ezt nem hangoztatjuk, komolyan sem vesznek minket. Igazából otthon csak pénzt akarunk gyűjteni (osztrák fizetés-magyar árak), mert kint ez nem ment, semmi másért nem megyünk haza. Ezt a családjaink viszont nem tudják és fel sem fogják, azt hiszik szerintem, hogy hozzájuk akarunk közelebb lenni. Épp ellenkezőleg, hazaköltözve pont azon töprengtem, hogy tudom végre lerázni magunkról ezt az uralkodó stílust, amit ők képviselnek.

Mindenbe beleszólnak és mindig mindent tudni akarnak. Egyszerűbb kommunikációs trükkökkel nem lehet őket lerázni (távolabbi ismerősöket még igen, de pl a két anyát nem), faggatóznak mindenről, de nem hallgatnak végig semmi mást (tehát másról beszélgetni nem lehet velük). A velük való idő azzal telik, hogy minket faggatnak: mennyit keresel, ebből mennyit költesz erre és arra, mennyi az albérlet (ekkor ugye jön a hüledezés, mennyire drágán béreltünk, biztos mi vagyunk túl nagyravágyóak), aztán jön a kioktatás, hogy mennyit kéne félretennünk, mennyiért kellene autót vennünk (egyáltalán lecseréljük-e, mert szerintük évi 40-50 ezer km-re jó a 14 éves széthajtott csotrogányunk is), aztán jön, hogy mekkora lakást vegyünk, milyet, hány szobásat. Az ide-oda költözés során (pont a párom karrierje miatt) nekem többször munkahelyet kellett váltanom, amik között többször munkanélküli voltam és a párom fizetéséből éltünk (kijöttünk, nem volt gond), akkor nagyon kemény kritikákat kaptam, élősködőnek tituláltak meg kitartottnak, nem egyszer megríkattak. A karácsonytól előre félek, mert egyik család borzalmasabb, mint a másik, mindenhol csak magyarázkodnunk meg veszekednünk kell, és azt is unom már, hogy a párom családjára a 25 és 26 is elmegy, mert a szülők elvárják, hogy mind a 40 fős rokonságot véglátogassuk. Mikor kiköltöztünk külföldre, a párom családja ránk állította a kinti rokonaikat (a közelben laktak), folyamatosan fuvarozni kellett nekik az egymásnak küldött ajándékaikat és elszámolni mindennel (miért ezt a kanapét vesszük, miért megyünk haza 2 hetente - otthon kellett hagynunk az imádott cicánkat, aki sajnos nemrég elpusztult, eddig csak miatta jártunk haza). Mikor egyszer azt mondtam, hogy nincs hely, fogták, felnyitották az autómat és elrendezték a cuccainkat, mondván: van itt még hely. A pofám leszakadt (hadd döntsem el, mi fér be és mi nem). Az én családom meg pl a párom otthon hagyott autóját többször odaadták a testvéremnek a tudtunk nélkül (mikor náluk hagytuk, félreállva az udvaron), aki köztudottan életveszélyesen vezet. Beültette a gyerekét, aki összekajált, szemetelt meg rugdosott mindent, mikor szóltam, hogy mi ez, még anyámnak állt feljebb, hogy "ennyit megtehetek" (érdekes eredetű kisebb horzsolások is lettek az autón). Anyám is alapvetőnek veszi, hogy mindig cipeljük magunkkal, ha otthon vagyunk, mindenhova jönni akar, nem tartja tiszteletben, hogy mi kettesben lennénk a párommal. Ha szólok, hogy ne jöjjön vagy nem szólok neki, hogy megyünk, veszekszik velem és rösszindulatú, undorító dögnek nevez. Ha ő megy vásárolni, engem sosem hív, ha otthon vagyok, sem, csak a testvéremmel megy és össze vesz neki mindent.

Eddig 3 órányira laktunk tőlük, ezentúl 1,5 órányira fogunk, félek, hogy el fogják várni, hogy hetente menjünk. De én már nem akarom őket hetente látni, elegem van, hogy beszólogatnak, idegesítenek, sopánkodnak (pl most, a költözéskor kb 2 hónapig mindkettő csak sopánkodott, hogy mi van, ha nem lesz időben albérletünk és az utcára kerülünk...). Állandóan valami világvégétől félnek, hogy bedől majd a lakáshitel, hogy kirúgnak a munkahelyről, hogy államcsőd lesz, vagy hogy mi anyagi csődbe megyünk, hogy meghalunk (autóba ülni nem lehet már tőlük, főleg a párom anyja nagyon durván rigolyás), ha repülővel megyünk, az természetesen csak lezuhanhat...

Bocsi, hogy hosszú lett, de szerintetek hogy lehet az ilyen embereket leépíteni? Kellemes társaság sosem lesz belőlük, csak sopánkodnak és vészmadárkodnak, miközben mi a szabadidőnkben élveznénk az életünket, ahelyett, hogy ezt hallgatjuk. Ha nem keressük őket, felhívnak és magyaráznak a telefonban. Ha pl a párom anyjának 1x nem vesszük fel, akkor már azt hiszi, hogy meghaltunk és azért rinyál. Mintha élveznék, hogy idegesíthetnek. Ti mit tennétek ebben a helyzetben?


2016. okt. 10. 11:47
1 2
 1/16 A kérdező kommentje:
A legújabb kedvencem amúgy az, mikor múltkor az apósjelölt 5 percig arról faggatott, hogy miért kell nekem 25 évesen a hajamat festenem, ha még nem őszülök. Már a többi nőrokon is okította, látva, hogy én nem bírok el vele, hogy nem a 18. században élünk és manapság ez normális. Kérdeztem magamban: mi köze van az én hajamhoz? Sima barna hajam van, mit kell ezen kötekedni? Én beszólok, hogy neki milyen a haja?!
2016. okt. 10. 11:51
 2/16 anonim ***** válasza:
87%
Nálam az jött be, hogy amikor elkezdtek b*gatni. azonnal mennem kellett valahova (Akár ebéd előtt a terített asztal mellől). Néhány eset után nagyon megritkultak a játszmázások, de továbbra is azonnal távoztam. Pár hónap elég volt. közel 20 éve rendezett a viszonyunk. A kulcs az, hogy a te szüleidtől te kezdeményezed a távozást, a párod családjában meg ő.
2016. okt. 10. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
78%
ööö te vagy az idióta hogy még tartjátok velük a kapcsolatot, én már rééééég megszakítottam volna és juszt is messzebbi helyre költöztem volna. Anyódosék sem komplettek és a te családod sem tisztel ,akkor mi a fészkes fenének veszitek fel a telefont vagy magyarázkodtok, ha átrendezi a kocsit hogy van hely akkor is becsuknám az ajtót(és be is zárnám) hogy márpedig nincs. Ti vagytok teszetoszák.
2016. okt. 10. 12:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:
8%

Én már ott leragadtam, hogy lehet valakinek ennyi rokona, akit végig kell látogatni ,meg akikből még véletlenül oda is sok jut, ahova sikerült kimenni dolgozni.:)

Nekem 2 van, egy 63 éves és egy 91 éves, és mindennap találkozunk, így az ünnepekkel nem sokat törődünk, máshol senkim nincsen.

2016. okt. 10. 12:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:
65%

"Ha pl a párom anyjának 1x nem vesszük fel, akkor már azt hiszi, hogy meghaltunk és azért rinyál. ... Ti mit tennétek ebben a helyzetben?"


- Ne haragudj, nem akarok veled telefonálni, most 3 napra kikapcsolom, mert szerelmeskedni akarunk a Dáviddal.

2016. okt. 10. 12:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 A kérdező kommentje:

Igen, sajnos teszetoszák vagyunk, de kicsit túlzásnak tűnik ezért világraszóló haragot tartani velük. Inkább eltávolodnék, de annak meg azért nincs értelme, mert abban a kis időben is kifaggatnak mindenről és belekötnek mindenbe. Nem hiszem, hogy két független, felnőtt ember bármilyen magyarázattal tartozna bárkinek is: hogy kinek a pénzéből élünk, hogy milyen autóval járunk és mekkora a lakásunk vagy hogy épp miért szeretnénk kettesben utazni valahova és miért pont oda.

Túlságosan a képünkbe másznak, pl mindig kötelező enni náluk, mikor én nem szeretem egyikük főztjét sem (túl zsíros, íztelen mindkettő, gyerekként sem szerettem már anyám kajáit) vagy pl mikor koszos a pohár, akkor is kötelező innom belőle (anyámnál megoldom, hozok másikat, de vendégségben nem merek). Vagy pl képesek herpesszel pusziszkodni, hogy elkapjuk, bele sem merek gondolni, mi lesz, ha gyerekünk lesz. És ezekhez elég 1 alkalom is, hogy felhúzzanak.

Az anyósjelölt pl már fél éve azt magyarázza minden egyes alkalommal, hogy reméli, haramosan végre "révbe érünk" (már herótom van ettől a kifejezéstől), de nem tudja, hogy mi sosem fogunk "révbe érni". Mindketten a párommal nyughatatlanok vagyunk, folyton utazunk, megyünk és minél többet megyünk, annál többet akarunk még a jövőben. Ezért is kétlem, hogy pár évnél tovább megmaradnánk Magyarországon, csak fizessünk le egy kisebb lakást és akkor már legalább van valamink, mert külföldön sosem tudnánk kifizetni egy kisebb lyukat sem.

Egyébként a célország hosszú távon Spanyolország, a párom programozó, azzal nem hiszem, hogy gondja lenne ott elhelyezkedni, de a családjaink sosem fogják megérteni ezt. Már Ausztriából is úgy húztak haza minket, ahogy lehetett.

2016. okt. 10. 12:43
 7/16 A kérdező kommentje:

"Én már ott leragadtam, hogy lehet valakinek ennyi rokona, akit végig kell látogatni ,meg akikből még véletlenül oda is sok jut, ahova sikerült kimenni dolgozni.:)"


A nagyszülei 7-8-an voltak testvérek, de a szüleinek is több testvére van, így van akkora rokonság. És karácsonykor kb mindenkihez menni kell. Tavaly az volt, hogy a kinti rokonok is azt akarták, hogy kint legyünk, az otthoniak is, mindig sértődés van, hogy kinél legyünk szenteste, aztán bárhogy döntünk, a vége az, hogy mindig egy nagy kalap ... a karácsony (és még a kaja sem jó, idén már azon gondolkozom, hogy az albérletben töltjük kettesben és én főzök vagy rendelek előre :D).

2016. okt. 10. 12:46
 8/16 anonim ***** válasza:
29%
nem világraszóló harag, nade engedni a kinti rokonoknak hááát... megérdemlitek a sorsotokat ha csak úgy tudjátok ezt megoldani, hogy Spanyolországba mentek. Igenis még nem nőttetetek fel.
2016. okt. 10. 12:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 anonim ***** válasza:
78%
Én a következőt tenném: lecserélném mindkettőnk telefonszámát, előtte mindkettőtök anyukájának küldenék egy SMS-t, hogy mostantól nem akarjátok látni őket (részletezed még hogy miért), ne keressenek te se fogod. Aztán egy hónap múlva felhívnám őket egy telefonfülkéből hogy magukba szálltak e azóta, ha nem akkor nem is keresném őket többet, ha érzékelhető valami változás akkor kicsit nyitnék feléjük, de csak óvatosan! Havonta egyszeri látogatás és kész. És mikor meglátogatjátok ne hagyjátok magatokat, ha nem akartok ne egyetek, amire nem akartok válaszolni ne válaszoljatok, ha pedig nekik valami nem tetszik, fogjátok és lépjetek le.
2016. okt. 10. 13:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 A kérdező kommentje:

Az a helyzet, hogy ehhez a páromnak is ennyire radikális felfogásúnak kellene lennie, de ő nem az. Ő még mindig, szájhúzogatva, de képes nyaraláskor minden nap az anyját hívogatni (idén csúnyán össze is vesztem vele ezen), mert az anyja azt igényli. A családi nagy összejövetelekre (még ha 2 napig is tat ugye) azt mondja, hogy egy évben 2-3x bírjam ki. Észrevettem, hogy ott főleg átmegy gyerekbe, a nagynénjéék, az unokatestvérei, mindenki gyerekként kezeli, mintha 12 éves lenne, nem majdnem 30 (húsvétkor pl mindenkit rákényszerítettek, hogy keressen csokitojást a fűben, mert náluk az a divat - gyerek nincs a családjukban).

Én meg ha nem akarom anyámat otthon mindenhova magammal cipelni, akkor ugye vérig van sértődve, kígyót-békát kiabál rám ezért. Ráadásul még apám meg a testvérem is nem egyszer nekem esett, hogy micsoda gazember vagyok, amiért nem akarom magammal vinni anyámat (mondván, mit zavar ő ott nekem?)...

2016. okt. 10. 13:43
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!