Anyukám 7éve halt meg. Nem birom feldolgozni. Mit tegyek?
18éves lány vagyol,és az évek múlásával egyre rosszabb a helyzet. Rettenetes módon hiányzik.
Pluszba rátesz erre a szörnyű mostoha anyám jellem/viselkedése.
Valaki hasonló helyzetben van?
Ti mit tennétek?
Nagyszülők, nagynéni, nagybácsi, unokatestvér?
Egyébként én is arra hajlok, hogy szakemberre van szükség, még így is hosszú lehet a folyamat, egyébként jót tenne, az is ha másik városba mennél továbbtanulni. Kicsit kiszakadnál a megszokott környezetből. Addig is jót tenne valami sport vagy hobbi, amihez el kellene menni otthonról pl. tánc vagy csak lejársz az uszodába v futni. A fizikai aktivitás jót tesz az idegeknek, kikapcsol.
Nem tudom el tudtál-e búcsúzni anyukádtól. Ezt kellene megtenned. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejted vagy többet nem gondolsz rá. Magát a fájdalmat kellene elengedned. Mondd ki, hogy szeretlek anya, nagyon hiányzol, hiányzik a szereteted, hogy egy nehéz időszakban, amikor kamasz voltam maradtam anya nélkül, mindig emlékezni fogok rád, hogy szerettél és minden jóra, amit tőled kaptam. Kérlek segíts ezután is. Tudom, hogy vigyázol rám. Segíts, hogy tovább éljek, mint egy egészséges fiatal lány.
Amikor a halottainkat elsiratjuk, mindig magunkat sajnáljuk vagy lelkiismeret furdalásunk van az elveszített családtaggal szemben. Ez normális, de neked is ideje, hogy megbocsáss magadnak. Nem miattad halt meg édesanyád. Sajnálod az elveszett gyerekkorod, de lassan felnősz és rád lesz szüksége sok embernek. Segíts osztálytársaidnak vagy tégy apró szívességeket a környezetedben élőknek. Segít elfelejteni a bánatod.
Hidd el működik. :))
Sajnos az is bennem van hogy miattam halt meg
Mikor en megszulettem azutan kezdodott a betegsege
Es mivel ez egy hosszu kb masfel eves folyamat volt hogy teljesen leepult
Tehat megbolondult
Elvesztette a latasat, hallasat, nem tudott onalloan jarnj es furan viselkedet
Sajnos a kapcsolatunk sem volt jo mar az utobbi idokben
Es elkoszonni vagy bocsanatot kerni sem tudtam tole
Nagyon aggaszto
12-s vagyok.
Ha ez 7 éve történt, te még gyerek voltál, kiskamasz. Ha a születésed után kezdődtek az egészségügy problémái, értem hogy magadat vádolod. De az én terhességeim is kialakítottak nálam egészségügyi gondokat, mégsem gondolom, hogy a visszérgyulladásom vagy a sérvem miatt a gyerekeim a hibásak. A terhesség ezzel jár, ki ezt kapja ki azt. Az utolsó szülésre majdnem rámentem, azt a gyerekemet is úgy szeretem, mint a többit. Anyukád se vádol/vádolna téged semmivel és gondolom apukád se. Erről nem tehet senki a családban. Az, hogy milyen egy kiskamasz, tudom jól. Nem mindig gondolják azt, amit mondanak, túl hamar kicsúszik a szájukon a véleményük, aztán megbánják. Ezen mind átmegyünk. Aztán elmúlik.
Menj el pszichológushoz. Hidd el egy jó szakember ezen TUD segíteni. A háziorvos vagy apukád biztos tud segíteni, abban hova fordulj. 18 évesen jobban meg tudod már fogalmazni, mi bánt, miért nehéz még mindig elengedni anyukádat. Ahhoz hogy egészséges felnőtté válj, le kell tenned ezeket a terheket, nem cipelheted életed végéig. HIDD EL, MEGÉRI!
Mindenkinek koszonom a valaszokat
Viszont a pszihologus nekem NEM tudott segiteni
Bizni olyan szinten senkiben sem tudok sajnos
Vagy fél évig jártam hetente kethetente
Egyik fő ok hogy tudom ugy sem ertenek meg
Nem voltam hajlando megnyilni es kozoltem hogy tobbet nem akarok jarni
Nem kozoltem vele kb semmit
Abban az idoben nem beszeltem tul sokat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!