Van itt olyan szülő, akivel nem áll szóba a gyereke?

És lenne kedve beszélgetni erről?Vagy egyáltalán beszélni?Néha egy idegennek könnyebb megnyílni,és sok esetben hoz megkönnyebbülést...

3 felnőtt gyerekem van.Tizenpár éve váláskor a középső az apjával szeretett volna maradni,beleegyeztem,de eredetileg én kaptam a felügyeleti jogot mindannyiukra.A volt férjemmel már akkor is nagyon rossz volt a kapcsolatom,a gyereket sem nagyon akarta,anyósoméknak sikerült végül rávenniük.Nekem a szívem szakadt meg,de a fiam minden este sírva aludt el,annyira hiányzott neki az apja.Eleinte minden rendben volt,szünetekben,hétvégente jött hozzánk.A másik kettőt az apjuk sosem vitte el,így a tesók csak nálam találkozhattak.Jó maradt a kapcsolatunk.Aztán kollégium,barátok,barátnők,egyre többször választotta őket a szünetekben,ahogy az előfordul egy kamasznál.A tesókkal is megmaradt a jó kapcsolat,amikor jött,onnan folytatták ahol abbahagyták.Tavaly úgy alakult hogy nem volt hova menniük a kedvesével,az apjával már nem állt szóba,a lány szüleovel se nagyon.Tárt karokkal fogadtam.A tesói is örültek.Állást talált.Tervezték a közeli városban az albit.Az az elejétől látszott hogy a lány nagyon rossz útra viszi.Nem akart dolgozni,majd a fiam eltartja,nem menjen fodrászhoz,jól áll neki a bozontos haj stb...Nem szóltam egy szót sem de a nővére nem sokáig bírta.Kiosztotta a kislányt,ennek következtében a nagy vita közepette azt találtam mondani,hogy arra nincs szükség hogy a családi béke felboruljon.Eddug itt nyugalom volt...Másnap elmentek.A fiam szépen elköszönt,megbeszéltük hogy jön máskor is,ha kell egyedül.A nővérével is megbeszélték a dolgokat.Hónapokkal később eltűnt a netről,és amikor kerestük,azt üzente nem vagyok méltó rá,hogy az anyja legyek,neki mostantól az 'anyósa' az anyja...Jelenleg csak az öccsével tartja hébe-hóba a kapcsolatot,igy mindig tudom mi van vele...Igazából nem is kérdés ez,hanem egyszerű ismeretlenül tényközlés.