Félek apukámtól. Hogy merjek vele beszélni?

"Mondhatnék más példákat is, de egy a lényeg: ők felfoghatatlanul gyerekb***zik."

Na, ha a párod helyében lennék, egy ilyen mondat után összecsomagolnék és lelépnék. Aki a kisgyerekek iránti őszinte szeretetet (és itt nem a mindent megengedő és az ajándékokkal elhalmozó viselkedésre gondolok) úgy fejezi ki, hogy ők "felfoghatatlanul gyerekb..ik", azzal én soha nem akarnék közös jövőt és közös gyereket. Ahelyett, hogy tisztelettel néznéd, hogy a munkából hazatérő fáradt ember milyen szeretettel viszonyul a kisgyerekekhez, ezt negatívumként éled meg? Inkább ne szülj gyereket, mert - ha alaposan meg nem változol - csak boldogtalanná tennéd.

És nem azért utálod a gyerekeket, mert apukád elhagyott titeket, ill. mert csak egy tesód volt (másnak esetleg egy sincs) és szerényen éltetek. Lehetett volna ott is boldog családi élet. Egyszerűen nálatok otthon rossz volt a légkör, anyukádnak nem volt türelme, elegendő szeretete hozzád és ilyen lettél.

Ilyenkor hálát adok a sorsnak, hogy mind saját, mind feleségem szülei gyerekszeretők voltak.

Nem gondolom hogy rossz ember anyukád. Indulatosabb a családtagjaival az, aki a mindennapokban úgy érzi hogy nem becsülik meg eléggé munkahelyén, keresetéből éppen hogy meg tud élni, mint az aki számára a napi feladatai alapvetően kellemes tevékenységek és jólétben él.

Utóbbiak közül sokan tényleg a társadalom számára is hasznosak, így jó embernek címkézhetőek. De sok olyan ember is van köztük, aki az átlag értékrenddel mérten nem szép dolgokat csinál, pl. ügyfeleknek rossz befektetéseket nagy jutalékért kínáló bróker, bűnözőket kimosó dörzsölt ügyvéd, emberek tucatjait lelkiismeret nélkül pármilliós profitért kirúgó vezető, de sok tömeggyilkos nácira is kifogástalan apaként emlékeznek gyerekei.

"De aki fél a víztől, az nem lesz olimpiai úszó."

De ne is jelentkezzen az olimpiára!

Te egy olyan családba kerültél bele/készülsz bekerülni, ahol az emberek kiegyensúlyozottak, nyugodtak, barátságosak és boldogok. Szeretik a gyerekeket.

Ha nem változol, rengeteg problémád lesz. Ilyen rideg gondolkodással nem lehet gyereket nevelni. Majd azért fogsz veszekedni, hogy anyósodék "túl jól bánnak" a gyerekeddel. Pedig csak simán nagyszülők lesznek.

Ne adj isten eljutsz addig, mint a napokban egy anyuka, aki azt kérdezte, mit tegyen, mert anyósa elszerette tőle a gyerekét, és a gyerek jobban szereti a nagyanyját, mint őt. Te is erre fogsz jutni, mert a gyerekek jobban szeretik a kedves embereket, mint a rideg megkeseredett embereket...

Nekem nem kellene ilyen agymosott, stepford-i család. Nem is egy alkesz ordibálós, ahogy sokan hiszik.

De nekem sok barátom van, akik ilyen "elnyomunk mindent, és mindig mosolyogni kell" családban nőttek fel, és tényleg gőzük sincs mások problémáiról. Ráadásul azt hinnéd, empatikusabbak - pont az ellenkezője. Nagyszájú, lenéző, képedbemászós idegesítő emberek, akik besértődnek, ha öt perc csendet akarsz.