Félek apukámtól. Hogy merjek vele beszélni?

Igen, egy normális világban, az a normális, ahogy a párod nőtt fel. Nem az, hogy a túlórák után ordibálunk a gyerekkel.

SZerintem neked nem apukádat kellene felkeresned (mert ő csak egy idegen férfi a számodra), hanem egy pszichológust. Aki segít rajtad. Ha lehet.

nézd én apósomék is elsőre tündérmesének tűntek, mostanra kiderült hogy a párom tesója a minden ő meg a "nem lány lett" fiú. Apóssal voltak annó problémák(amiről senki nem beszél) és ráerőlteti mindenkire az akaratát, anyós pajtás a háttérből irányít és úgy tesz mintha nem szólna semmit. Most már látom hogy nem őszinték egymáshoz sem és minden megnyilvánulások művi(bár az érzelem valós attól még) pl. ha valami gáz van nem merik a másiknak megmondani hanem némán tűrnek, nálunk bezzeg nyugodtan megmondtuk volna a másiknak mi a pálya és véget ért volna a vita.

Szóval elsőre tökéletesnek tűntek(az én családomhoz képest) de mindenkinek megvan a maga gikszere.

Kérdező, sztem az van, hogy annyira belédivódtak a szüleid által mutatott minták, hogy azt hiszed, az a normális, mert azt ismerted. Aztán persze, hogy furán érzed magad, ha belekerülsz az újba, és végig az zakatol a fejedben, hogy de nálunk nem így volt, akkor ez nem normális. De, az lenne a normális, ahogy a párodnál viselkednek. Gondolom, anyádtól vetted át azt, hogy a gyerekkel nem törődünk, a gyereknek kuss van, a gyerek ne menjen oda a felnőtthöz... pedig az lenne az ideális, ha a gyerek odamehetne a nagypapihoz vagy a rokonhoz kicsit hülyéskedni, és nem tolnák el maguktól. Meg az, hogy kedveske, megérintik egymást. Szomorú, hogy ezt vkiben annyira elnyomják "nevelésnek" csúfolt ridegtartással, hogy azt hiszi, színjáték a kedvesség csak mert ő eddig nem találkozott vele. Persze, megértem, nehéz ez neked, apád a legfontosabb éveidben ott sem volt, nulla pénzből neveltek fel, anyád a leírás alapján nem mutatott feléd semmi kedvességet... persze, hogy nagy változás ezek után bemenni egy olyan közösségbe, ahol szeretik egymást, ahol melegség van, nyugalom, és ki is mutatják egymásnak az érzelmeiket.

És amúgy lehet, párod hülyén fogalmazta meg, de igaza van. Mondjuk az is kérdés, milyen gyakran mentek, van-e kettesben töltött minőségi időtök, mert az sem mindegy.