Félek apukámtól. Hogy merjek vele beszélni?

Szerintem ne azért próbáld felkeresni, mert a párod azt gondolja, hogy ez megoldana mindent. Kérdés, hogy te magad szeretnél e az édesapáddal kontaktusba kerülni.

Mellesleg attól, hogy találkoztok - oké, válaszokat kaphatsz - de nem fognak a családi példák, amiket otthon láttál, csak úgy pikkpakk eltűnni.

Szerintem neked más bajod van.

Apukám meghalt 3 éves koromban, anyukám meg hát hogyis mondjam egy házban lakott velünk. Nevelni nem nevelt, a körülményeink is egyre rosszabbak lettek. AMikor élettársa lett, onnantól csak csúszott lefelé...

17 éves koromban átvette a gyámságomat a nővérem. Vele 2 évig laktam, suli után dolgozni kezdtem, és lakást béreltem.

Aztán találkoztam a férjemmel, akinek kiegyensúlyozott háttere van/volt. Biztos anyagi háttér, szülők, család...stb

Már 10 éve vagyunk házasok, és anyósom lett a "pótanyukám". Én örültem, hogy végre van normális családom, nem pedig frusztrált lettem emiatt...

Van egy 3 éves fiunk, akit imádok. Mindig is tudtam, hogy szeretnék, csak előtte megteremtettük a feltételeket.

Soha nem akartál beilleszkedni a családba? 5 év után hogy lehet, hogy még mindig feszélyezve érzed magad náluk?

Ennek semmi köze ahhoz, hogy találkozol-e apukáddal.

Ezért felesleges megkeresni. Nem a párod miatt kell. Ha te nem érzed úgy, akkor ne keresd meg. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy bármi apai, családi érzést kapnál tőle.

Nem is ezen múlik. Nekem is elváltak a szüleim, apukámmal nem is tartottam a kapcsolatot, vagy ő nem velem, a lényeg, hogy ettől még szép gyerekkorom volt.

Ha neked valami gondod van az ő szüleivel, nem vagy velük szívesen, akkor azon egyébként sem változtat az, hogy a te családod milyen.

kedves kérdező, nem sokat tudok a körülményekről, ahogyan felnőttél, mert én is olyan szerencsés voltam, hogy 2 szülő + 3 testvér volt, ahogyan felnőttünk.

Mindenesetre szerintem ne várd, hogy "kapsz egy adag családi érzést", ha felkeresed apádat.

Ha izgat a dolog, akkor esetleg érdemes lenne megkeresni, és beszélgetni vele együtt. Könnyen lehet, hogy magyarázatot kapsz arra, hogy miért hagyott ott titeket, vagy esetleg megtapasztalod, hogy megbánta ezt azóta, és hogy titokban vágyott eddig is arra, hogy megismerjen.

Ha meg nem így van, akkor meg le tudod zárni a múltat, és elfelejteni az egészet. Nem lesz benned bizonytalanság.

Én a te helyedben megpróbálnám, különösen, ha a páros is támogat ebben...üdv.

#6-osnak.

Undorító, hogy cigányozol, talán rasszista vagy?

vajon miért nem tudod elképzelni, hogy megfelelően jómódú emberek szeretik a gyerekeket, és egynél vagy kettőnél többet vállalnak.

Mi négyen vagyunk testvérek, mind a négyünknek diplomája van, és tisztességesen, jólétben neveltek fel minket a szüleink. És még a cigányok között is vannak olyan emberek, akik nem putriban, felelőtlenül potyogtatják a gyerekeket.

Háát én nem értem a problémádat most akkor mi van? nem bírod elviselni hogy mégse szeretnek annyira? mert azt a részét megértem, nagyon örültem hogy a párom apja által lesz egy pótapám aztán megszületett sógor gyereke és én megszűntem apósom számára létezni. Nem őt hibáztatom,de sajnos íg ráébredtem az apám hiányára. Félreértés ne essék soha a büdös életbe nem akarok találkozni vele,de egy olyan mint "apa" kellett volna az életembe. Nálad is minek akarsz olyasvalakit felkutatni aki 10 évesen, 3.-ik vérvételre vállalt fel? én a vezetéknevemet is eldobnám a helyedben és hagynám a hisztit.

off:utolsó a rasszista hogy különböző személyeket rasszokba helyez, amire te gondolsz az a fajgyűlölet. Ez a mai világ félreértése