Egyetemisa gyerekek szulei! Ti egyetertetek a gyereketek altal valasztott szakkal?

Nálunk ez sose volt szokás. Mindenki arra ment, amerre ő akart. Egy csoporttársam volt, akire ráerőltettek egy szakot, mert apa is az volt, meg nagyapa is, meg az ő apja is. De ő utálta, teljesen belezakkant, abba is hagyta, utána jött át hozzánk, amit már szívesen csinált :)

Mondjuk ehhez azért jó lenne tudni, hogy mi az az szak, mert biztosan van olyan, amit én sem tanácsolnék a gyerekemnek, de úgy gondolom, hogy van annyi esze, hogy tudja magától is, hogy mi az, amit érdemes tanulni és tud is vele kezdeni valamit. És mi az, ami esetleg érdekli, de nem a felsőoktatás keretein belül kell vele foglalkozni.

Egy istenhátamögötti pici faluban nőttünk fel. Már annak is örülnek, hogy eljutottam a felsőoktatásig, és tudják, hogy lesznek nehézségeim, de azt is tudják, hogy a jég hátán is megélek. Egyáltalán nem zavarta őket, hogy mit választok.

Nagyon boldog vagyok, amiért ilyen szüleim vannak :)

21/L

Két gyerekem járt eddig egyetemre, természetesen egyetértettem az általuk választott szakkal, mivel gyakorlatilag együtt választottuk ki őket.:-) Ezt úgy értem, hogy hetedikes koruk óta gyakran téma volt a pályaválasztás, voltak többször pályaorientációs rendezvényeken (az elsőn velem), már a középiskolát nagyjából ennek megfelelően választották. Egyikük pontosan tudta 14 évesen, mit akar dolgozni, szakközépbe ment, elvégezte a technikumot és úgy ment tovább egyetemre, a másik gimiben tanult, mert nem volt még határozott elképzelése. Rendszeresen néztem, milyen, érdeklődésükbe, erősségeikbe vágó szakterületek vannak, milyenek az elhelyezkedési lehetőségek, jövedelmek (azért ez se mindegy), és időnként megbeszéltük, máshonnan is gyűjtöttek infókat.

Így aztán semmilyen meglepetés nem ért, minden szempontot figyelembe véve teljesen egyetértek a döntéseikkel.