Hány évesen engednétek a gyereknek magánszférát?

Csak abban az időszakban kulcsoltam az ajtóm amikor rossz volt a záram és a legkisebb huzat is kinyitotta, majd csapkodta az ajtót.

Ahol kopognak, nem telepednek rád, senki nem érzi azt, hogy elkéne zárkóznia. Nálunk minden helyiségnek a kulcsa benne van a zárban, de semelyiket nem használjuk.

Kisgyereket nem szívesen hagynék zárható szobában (ismerős egyedülálló anyuka mesélte, hogy üvöltésre lett figyelmes. a gyerek bezárkózott majd elgórta a kulcsot, szerencsére a szomszéd otthon volt és letudta szedni a zárat.), de iskolás kortól visszakapná a kulcsot.

Én egyszobába élek a testvéremmel, de csak amíg megkezdődik neki az egyetem. Nálunk az ajtón nem kopoktak a szülők de be sem jönnek a szobába. Ha pedig be van csukva az ajtó és barátok vannak ( a testvéremnek ritkán járanak a barátai, kicsit zárkozoztt tipus), ha pedig anyukám benyit, hogy vigyen nekik valamit akkor kopog.Az én barátaim bedig gyakrabban vannak de vagy az udvaron vagyunk vagy beszélgetünk de nem szoktak bejönni. De amikor enyém lesz a szoba akkor, "kopogj mielőtt bejösz" tábla lesz kirakva és, biztos, hogy tiszteletben fogják tartani a szüleim. Talán még az ajtó kulcsát is előkeresem.

13/L

Nekem olyan 13-14 éves koromtól volt kulcsom a szobámhoz, de sosem zártam be. A szüleim és a testvérem is csak kopogtatás és beleegyező válasz után nyitottak be, bár hozzá tartozik, hogy tudták, hogy úgysem csinálok semmi rosszat (és tényleg nem). :)

18/F

Ez mekkora bunkóság csak úgy bemenni valakinek a szobájába? :-O

Egyrészt akkor adnék külön szobát a gyerekeknek, amikortól biztonsággal egyedül lehet hagyni 20-30 percre. Ez szerintem kb 2-3. osztálytól aktuális. Amikortól külön szobája van, és főleg, ha az ajtó zárva és a gyerek nem hívott, akkor minimum kopogok, és megvárom, hogy szóljon, hogy szabad belépnem. Ez a minimális tisztelet a másik iránt. Én sem örülnék, ha a nagy gyerekem csak úgy bevonulna a szobámba...

Mivel én húsz éves koromig kénytelen voltam együtt lakni a testvéremmel és zéró magánéletem volt, eléggé defektesen fejlődtem ilyen téren, úgyhogy én mindenre megesküdtem, hogy csak akkor lesz gyerekem, ha lesz saját szobája. Anélkül szerintem kb garantált, hogy ilyen defektes lesz, mint én.

Húsz éves korom után éltem egyedül, hihetetlenül extázis szerű érzés volt egyedül lenni, és nem akartam beismerni a páromnak hat éves kapcsolat után, hogy kva sz.r érzés volt vele összeköltözni, mert többet nem lehetek egyedül... Borzasztóan vágyok az egyedüllétre, sokkal jobban, mint normális lenne, úgyhogy szerintem nem szabad egy gyerektől megvonni a privát szférát..

Én 15 éves vagyok a szüleim mintha 6éves lennék olyan módon kezelik a magánszférát. Kulcs nincs, de becsukom mindig az ajtóm, de ha hajnalba 3-kor kell valami a szobámból vilany felkapcs és csörögnek meg minden lósz@ar(ha alszok az nem baj.). Egyszer nem volt olyan napközbe se, hogy ne jöttek volna be, de alapvetően ez nem is lenne gond, de se kopogás se semmi.. (emeletes házba lakunk) Sőt,ha valami kell nekik fentről napi 5x 6x akkor azt természetesen elvárják, hogy szó nélkül, ugorjak és oda vigyem.. Szóval a szüleim kb sose engednének nekem "magánszférát" jóformán azt se tudhatom mi az.

Ha én szülő lennék akkor kb akkor kb iskolás kortól és, ha BE SZERETNÉK MENNI KOPOGNÉK, ha bár vannak olyanok akik nem ismerik ezt a fogalmat.