Hogy lehet kivédeni az, , amíg az én kenyeremet eszed és amíg az én házamban laksz" kifejezést kivédeni?

Ha nem lehet sem véleményed, sem telefonod, sem számítógéped, akkor csak azt szeretném megkérdezni, hogy ezt a kérdést most a könyvtár számítógépén írod sutyiba?

És ez kisebb korodban is így volt, vagy később romlott el?

Legyen saját életed. Gondolkozz hosszú távon. A jogi nagykorúság már csak két év, az nem olyan nagy idő. Nem csak kibírni nem sok, hanem felkészülni is elég kevés, az önálló életre, ami rád vár. Ha gyorsan a saját lábadra akarsz állni, akkor a továbbtanulás egyelőre sajnos felejtős, -- ennek ellenére komolyan készülj az érettségire, a suli minél jobb eredményekkel befejezésére, majd később ennek is haszna lesz. (Én is 34 évesen diplomáztam, semmiről nem vagy lemaradva.)

Szóval tervszerűen készülj a felnőttségre. Egyelőre tanulj minél jobban, nyáron dolgozz, lehetőleg olyasmit amit szeretsz is csinálni, de ne vesd meg az egyszerű mosogatást sem. Szoktasd magad hozzá, hogy a saját kenyeredért áldozatokat hozz. No bulik, no pia, no csajok, - sszrd le ha strébernek néznek. Tanulj keményen. Amint a sulit elvégezted, (pld leérettségizel) és betöltöd a 18-at, találj minél előbb egy olyan munkát, amiben hosszú távon is el tudod képzelni magad, és amint önálló kereseted van, költözz albérletbe egy olcsó kis garzonba, amit saját fizetésből fenn tudsz tartani.

VAGY -- és én ezt csináltam -- csatlakozz valamilyen jótékonysági, önkéntes szervezethez, vagy egyházhoz, és koszt-kvártélyért vállalj külföldi missziót pár évig. Ezalatt is tanulj, - főleg nyelveket, ha már külföldön vagy.

Két év elröpül, gyorsabban mint gondolnád. Utána viszont, ha felelősen gondolkodó, keményen dolgozni kész felnőtt vagy, és AKKOR megkérdezik a szüleid, hogy "de hát miééért???" -- akkor becsülettel a szemükbe tudod mondani, hogy

Azért, mert most meg már nem a ti kenyereteket eszem.

17.: de igen, mert ez is a felkészülés része. Megtanul dolgozni, hozzászokni hogy a céljait csak ő tudja elérni, más nem fogja neki, és megtanulja megbecsülni azt, ami van.

Hogy mennyi pénzt keres, az valószínűleg mindegy is, mert úgyis majd a szülei "osztják be" neki, amíg velük lakik, de addig nem is ez a lényeg, hanem hogy ők is lássák az őszinte igyekezetet.

Viszont érdemes megnézni addig is a család rezsiszámláit, összeadni a villany- gáz- melegvíz- stb díjakat, és a végösszeget összehasonlítani a diákmunkáért kapott fizetéssel, csak hogy közben azért reális képben legyünk, hogy a szülők is mit teremtenek meg, miért is kántálják a magukét arról, hogy mit lehet nekik köszönni.