19 éves vagyok, de a szüleim nagyon fognak. Nem beteges az már?

Jogos amiket írsz 50, de nem teljesen jól értelmezted az általam leírtakat. Ha nem az határozná meg a pályaválasztást, hogy mennyit keres vele, meg a szülők beleszólása (megvan az eszed gyerekem, tanulj tovább, nehogy már asztalos akarjál lenni... És ehhez hasonlók), hanem az, hogy miben leli örömét, sokkal több lenne a megbízható, hozzáértő szakember,és kevesebb a frusztrált, csak a lóvé miatt pozícióért küzdő ember. Elhiszem, bár nehezen, hogy van olyan akinek a számítógép mögött görnyedés az álma, hát csinálja. Régen a Fókuszban mutattak egy muksót. Jó tanuló volt mindig, diploma arzenált szerezhetett volna, de neki gyerekként -még nem volt 10 éves- megtetszett a kukásautón hátul kapaszkodó melósok munkája, akárhogy nyaggatták, hogy többre lenne képes, beteljesítette ezt a gyerekkori álmát. Nem él nagy lábon, de élvezi, szereti és szívből csinálja amit csinál. Ez lenne a lényeg, nem a javak hajszolása, meg a megfelelési kényszer. Ezt az embert jobban irigylem, mint az utcánkban a tagot aki nemrég vett egy új G mercit, ami nem éppen olcsó. De nem az a lényeg. Sokan tanulhatnának a kukásautós sráctól komolyan. Főként egy kis életfilozófiát.

Nem tudok újdonságot írni. Természetesen beteges, de csak te tudod helyretenni a szüleidet.