19 éves vagyok, de a szüleim nagyon fognak. Nem beteges az már?

19 évesen valóban nem tartozol "elszámolással" a szüleid felé. Bejelented, hogy mész (én kb 15-16 éves korom óta nem "elkértem" magam, hanem mondtam, hogy megyek, hova megyek, és kb mikorra jövök), kb (!) mikorra vagy otthon, és ha ettől a kb időtől jelentősen eltérnél, akkor dobsz egy sms-t, hogy ez meg az van, kicsit késel. A házimunkáról kicsit más a véleményem, mint itt pár válaszolónak (le is leszek pontozva miatta). Valamilyen szinten elvárható, hogy besegíts otthon, igen, de úgy, hogy ez "ne sz*rjon bele a levesedbe". Tehát a személyes programjaidba ne rondítson bele. Magyarul, ha nagyon ráérsz, akkor megcsinálod. Most az a fő dolgod, hogy a tanulás mellett szórakozz, éld az életed. Majd ha saját háztartásod lesz, bőven ráérsz ügyködni benne. A szülőnek az a dolga, hogy amíg a gyereke nem áll a saját lábára, addig feltétel nélkül támogassa, mind lelkileg, mind anyagilag, persze a lehetőségekhez mérten. Tehát ha egy fárasztó sulihét után te lazítani akarsz a hétvégén, akkor nem lehet szerintem feltétel az, hogy előtte ezt meg ezt meg ezt... Ismétlem, ameddig suliba jársz (mindegy milyenbe) Ösztönzően nyilván rá lehet venni a gyereket a házimunkára, de semmiképpen sem úgy, hogy a szabadidő eltöltését az határozza meg, bőven elég a sulis marhaságokat elviselni (rég volt, de még emlékszem mennyire tele volt mindenem a sulis dolgokkal, örültem ha volt szabadidőm). Nyilván, ha volt időm, segítettem otthon, de nem az volt a elsődleges. Fiatalként az elsődleges az az, hogy ÉLJÉL, ÉS ÉREZD JÓL MAGAD. Szenvedni ráérsz később is. Klasszikus közhely: a szüleid akartak gyereket, az én nézeteim szerint.

Az megint más, ha idősek lesznek, akkor neked lesz "kötelességed viszonozni" azt, hogy felneveltek. De amíg aktívak, addig hagyniuk kell, hogy éld a saját életedet. Mert ha nem így tesznek, azzal maguk alatt vágják a fát. Ismerősömet egész gyerekkorában túlzottan korlátozták, szinte sehova nem mehetett, csak suliba, és a 18. szülinapján mindenki készült a nagy bulira, rokonság, minden, ő meg 1-2 bőrönddel kisétált a lakásból (mert volt hova), becuccolt a pasijának az autójába, és hozzá költözött. Azóta is boldogok. Tehát a nagy szigorral csak elmarták maguktól.

8 nak

A kérdező nem élösködik. Ha valaki tanul az nem számít élősködésnek. Nagyon egy beteg családból jöhetsz ha így beszélsz. Hidd el hogy nem az a normális. Egy normális szülő támogatja a gyerekét ameddig tudja. Nem számít hogy a gyerek 40 vagy 19.

Fogadjunk a hazimunka ott volt egesz nap es lusta voltal.

Aki arra biztat legy onzo elj elvezd az eletet annak nincs gyereke.

A gyereket eletre kell nevelni.

A haztartas nem hotel akinek keze laba van besegit mivel ott laksz nem fizetsz.

na 13-as, 11-es válaszoló vagyok

Van gyerekem, és a büdös életbe el nem várnám tőle, hogy ameddig tanul, nincs önálló jövedelme, stb, addig a suli melletti kevés szabadidejéből áldozzon. A suli az nem úgy megy, mint a legtöbb munkahely, hogy 8-ra bemész, 16-ra otthon vagy, és másnapig semmi. A suliba bemész reggel, csesztetnek a tanárok, végig szenveded az órákat, majd otthon a következő napra készülsz (nekem a fősulin is volt olyan, hogy napról napra is készülni kellett). Így lehet, hogy este 6-8 óra magasságában tudod le a napodat. És még legyen ideje a gyereknek magára, a hobbijára, szórakozásra, peeeersze. És még várjak el tőle ezt azt, hát nem ettem meszet. Élje csak az életét, én azt várom el tőle, hogy legyen boldog, és a lehető legkevesebb kompromisszummal éljen, lehetőleg úgy, ahogy neki tetszik (persze törvénytisztelően, hogy ne üsse meg a bokáját) inkább másokat irányítson úgy, hogy alkalmazkodjanak hozzá, mint hogy ő alkalmazkodjon, vagy meghunyászkodjon bárkinek is. Saját tapasztalatból azt akarom elérni nála, hogy ne essen az én fiatalkori hibáimba.

És igen, fiatalon az a dolga, hogy tanuljon, és emellett éljen, szórakozzon, gondtalanul. Ráér aggódni meg sürgölődni, ha már családja stb lesz. Inkább most élje ki magát, mint akkor. És ehhez elengedhetetlen az, hogy a szülők (pláne ennyi idősen) nem fogják ennyire.

"Ráér ... sürgölődni, ha már családja stb lesz."

Képtelen lesz rá, ha nem neveled rá, hogy hogyan tehető a házimunka észrevétlenül az élet részévé. Szenvedni fog tőle piszkosul. És erre a családja is rámehet.

a kettőnek semmi köze egymáshoz.

az kötelező "önkéntes" munkáról is megvan a véleményem. Nem vagyok tisztába a szabályokkal, mert jelenleg nem érint, de milyen már, hogy kötelező ingyenmunka, még akkor is, ha jótékonyságnak van beállítva.

Sajnos manapság azért "pályakezdő" a sok 25 év körüli, mert eleve sokáig dekkol mindenki az iskolapadban (jómagam is sokat jártam sajnos suliba, az utolsó három év -főiskola- nettó idő és pénzpocsékolás volt), és amikor kikerülsz huszonegykét évesen, egyszerűen alig találsz olyan álláslehetőséget, hogy pályakezdő. Röhej, hogy szinte mindenhol elvárják, hogy legyél fiatal és legyen több év tapasztalatod.

A suli mellett igenis élni kell, ha van háttér hozzá, ha nincs, akkor kell mellette melózni, hogy legyen miből élni, de akkor sem önkénteskedni. Ingyen bármit is idegeneknek? meg a nagy büdös lóf**zt, azt. Nem vagyok vallásos, de van egy mondás: "Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen", és ez mennyire igaz.

Vissza a lényegre, fiatalon 2 dolgod van: tanulni, szórakozni.

Az meg, hogy valaki a végzettségével helyezkedjen el, szinte a legnagyobb utópia. Én is voltam már minden (30-as éveim elején vagyok), de a szakmámban csak hobbi szinten tevékenykedek, a diplomámat meg soha nem használtam, amióta megvan a fiókban pihen, de nem is vágyom rá, mert az tutira irodai melót jelentene (na egy irodában csücsülni és billentyűzetet püfölni, az az igazi ingyen élés, mégpedig a társadalom effektív, kétkezi munkát végző tagjainak a nyakán)

Főzni pl én is akkor kezdtem el megtanulni, amikor kollégiumba kerültem, úgymond a szükség hozta, párom szintén. Egyikünk szülei se tanítottak minket főzni. Mint ahogy mosni se. amikor szüleimnél laktam, szökőévente kitakarítottam a szobámat, mert nem érdekelt mekkora a kosz. Most rendszeresen segítek páromnak takarítani a lakást. És a gyerekemtől se várok el majd többet ha nagyobb lesz. Faternak amikor nagyon ráértem segítettem füvet nyírni, autót mosni, stb, de nem az volt az első. Mert fiatalon az van a leginkább hasznára az embernek ha korabeliekkel veszi magát körbe (ne nem fészbukon meg egyéb agymosó közösségi oldalakon), persze megválogatva az ismerősöket. Azt én se helyeslem, ha a szobából éli a közösségi életét a telefonról vagy a laptopról. Igenis mászkáljon el otthonról, ismerkedjen, építsen kapcsolatokat. A személyiség fejlődéséhez elengedhetetlen, meg ahhoz, hogy később könnyebben beilleszkedjen pl egy új munkahelyen, arról nem is beszélve, hogy ha fiatalon jó ismerősi kört alakít ki magának, akkor ezzel az ismerősi körrel felnőtként kölcsönösen lehetnek egymás hasznára. De ha előtérbe helyezi azt fiatalként, hogy az otthoni dolgokból vegye ki a részét, és nem marad ideje másra, akkor nagyon sok mindenből ki fog maradni, és ezt később bánni fogja, amikor már lehet késő lesz. Akik akkor "élték az életet", felnőttként lenyugodtak, ő pedig most akarna élni, mert fiatalon nem tudott, és jön a már említett példa, hogy harmincas éveinek végén tizen-huszonévesekkel fog bulizni, míg párja otthon ül a gyerekkel.