Miért nem tanítottak meg a szüleim semmire?

Szerintem ezek olyan dolgok, amket maga is kitalál az ember, nem kell tanítani senkinek.

Ha volt kanál, akkor egyértelmű, hogy hogyan eszünk vele, nem? Óvodába jártál, úgy néz ki, akkor más gyerekeket is utánozhattál volna.

MIért kell mindent a szülőkre fogni, nem értem.

Előző, javaslom, menj el Kínában étterembe. Ki fognak röhögni téged, mégpedig a te szövegedet használva: miért nem tanultál meg ennyi idős korodra filmekből pálcikával enni?? Vagy akár igazán kikísérletezhetted volna saját magadtól a mikéntjét... Hiszen az olyan egyszerű egy kínainak...

Persze lehet h véletlenül tudsz enni pálcikával. De vonatkoztass el most ettől, és gondolj bele: a legtöbb európai nagyon ügyetlenül bánik a pálcikával (mivel hát nem volt rá még szüksége).

A te logikád szerint a legtöbb európai "ügyetlen és szánalmas", hiszen a filmekből, tévéből stb igazán rég leleshette volna már másoktól a pálcikával evés, legalább 30 éves korára, de legalábbis kitalálhatta volna önmagától...

Elég fura logikád van, hallod-e...

Persze mondhatnád, hogy mivel nincs szüksége a legtöbb európainak pálcikára, teszerinted "CSAK" ezért nem tudnak rendesen étkezni pálcikával... Erre azt mondanám: figyeld csak meg az európaiak közül azok TÖBBSÉGÉT, akik elkezdtek / elkezdenek tanulni pálcikával enni...

Meglehetősen ügyetlenek. De én megértem őket. Te viszont nem vagy megértéssel ezen európaiak iránt, mert nem gondolkodsz logikusan, inkább csak leszóltad a kérdezőt, logikátlan módon.

15.22.-25.

Nem kínai pálcikáról volt, hanem kanálról, villáról, óvodába járt gyerekről.

Nem tanítottam a gyerekeim kanállal enni. A kezükbe adtam egy kanalat, a másikkal etettem. Maguk találták ki, hogy mit csináljanak és hogyan.

Olvasni sem tanítottuk őket, maguktól találták ki, van, akinél máig sem tudom, hogyan.

Ha nem tudta a kérdező, hogy hogyan kell "tanulni" -akármit is ért alatta-, azt nem a családon, hanem az iskolán kell számonkérni.

Óvodában is KELL verseket is tanulni.

Ha kezet tudott mosni, akkor abból is kitalálhatott volna mindent.

Mi a fene baja van, nem értem.

"Olvasni sem tanítottuk őket, maguktól találták ki, van, akinél máig sem tudom, hogyan."

A kisgyermekek csak a kisebb része az, aki magától megtanul még suli előtt olvasni - tehát a többségen nem kérheted számon. De még a kanállal evés se feltétlen elvárható minden kisgyermektől, hogy tanítás nélkül rájöjjön a HELYES módjára, bár a kanál jóval egyszerűbben kezelhető még egy kínainak is (ha van lehetősége gyakorolni kanállal), mint a pálcikával evés, de nem pusztán kanállal evés az, ami szociális készség, hanem ettől összetettebb, vagy nagyon ügyességet igénylő képességek alkotják a kisgyermekkorban megtanítandó képességek körét.

A pálcikás példát amiatt írtam, hogy lásd: nem is olyan magától értetődő a legtöbb szociális készség önmaguktól megtanulásának folyamata.

"Óvodában is KELL verseket is tanulni. "

Néhány kivétellel TILOS bármit is tanítani egy valamirevaló óvodában -más szóval 7 éves kor alatt-, Magyarországon a legtöbb ovi (ÁLLAMI ÉS magán óvodák) már az ezredford. óta tudatában van ennek, a 80-as években indult a reform (nyugatról és Japánból hozzánk járnak továbbképzésre évek óta).

KIVÉTELT KÉPEZ:

- a fogyatékkal élők esete, de hozzáteszem, hogy kizárólag a fogyatékuk területén lehet és kell fejleszteni őket direkt hozzáállással;

- a szóban forgó szociális készségek és szociális eszközhasználat (pl evőeszközök) is kivételt képeznek, ezeket is muszáj általában tanítani a kisgyermekeknek;

- veszélyekkel kapcsolatos oktatás (járdán átkelés / közl.lámpa jelzései; elektromosság, forró kályha stb).

Szinte más terület nem képez kivételt, tehát csak az említett kivételeket / ill. kivételes esetekben szabad 7 éves kor alattiaknak tanítani, de ezeket / ezekben általában muszáj!

Máskülönben az ovi NEM iskola! NEM tanítunk semmit (a kevés kivételes területen kívül), hanem indirekt módon hatunk a kisgyermekek fejlődésére!

Kettőnk közül én vagyok a szakember, bár hozzáteszem, hogy sajnos még mindig dívik a hazai ovik kis részében az ettől ellentétes, merev, "tanítós" (didaktikus, iskolás) szemlélet a pedagógusok részéről, és többségében sajnos nyugaton is -kivéve a felvilágosult alter közegekben (Freinet, Waldorf alapú ovik)-, de nyugaton főleg kereskedelmi okokból jellemző a "tanítósdi" ósdi, a KICSI gyermekek fejlődését gátló szemlélet és hozzáállás, nevelés (elég szomorú az a tendencia is...).

Az, h Japánban, meg nyugaton szokás tanítani, az az ő hibájuk. Ez a szakmám, pontosan képben vagyok arról, hogy a SZABAD és spontán játék a kisgyermek legalapvetőbb tevékenysége, és 6 éves korig TILOS a direkt fejlesztés, tanítás (az említett kivételeket leszámítva), de még a játékos tanítás és a tanulós játék is több kárral jár HOSSZÚ TÁVON, mint előnnyel (pl neurózis, 8-10 éves korra, valamint sajnos nem mély tartalmi beépülés a memóriába, stb).

Fentebb említettem a kivételes eseteket.