Miért van az, hogy a gyermek szavára sosem figyelnek oda a szülők?

17 éves lány vagyok és egy viszonylag normális családban nőttem fel. Csak hogy minden tiszta legyen a családomról, az anyámat jobban szeretem (pedig ő is ilyen velem, ha mondok neki valami fontos dolgot pl.: az egészséges táplálkozásról és életről tényekkel és tudományos válaszokkal és tapasztalattal alátámasztva, akkor sem veszi tényként a dolgokat csak mert én mondtam.) Egyébként igen néha egy kicsit naiv vagyok, de nem annyira, hogy mindent elhiggyek. Csak mondjuk kb annyira, hogy nem feltétlen gondolok rossz dolgokat egy emberről vagy bármi dologról az első látásra. Én még hiszek abban, hogy talán az emberiség még meg menekülhet a pusztulástól (bár ez inkább remény) igazából amilyen bolondok az emberek és amíg a kormány elhallgat mindent, addig ez nem fog bekövetkezni. Igen én hiszek olyan dolgokban, mint a lélek, a szellemek, és az UFOk. De minden videót meg képet azért nem hiszek el természetesen. Most kezdek arra irányulni, hogy egészségesen éjek minden káros szertől, amitől csak lehet eltávolítva élni. De ők ezt nem értik meg. Az apám l*szarja. Igazából tök h*lye, mert még azt se tudja, hogy hol van az epe meg a vese. Állandóan jön a tudományos maszlagaival, miközben azt se tudja, hogy mire próbálom őt rávilágítani, de én feleslegesen magyarázok nekik, mert nekem, mint gyereknek nem lehet igazam, én nem vagyok beavatva a fontos dolgokba sem, és csodálkoznak, hogy nem tudok ezekről semmit. Mondta ma nekem anyám, hogy jó dolog, hogy én ilyen dolgokat nézek utána, mert én legalább tudom, de mikor azt próbálom neki elmagyarázni, hogy művel velünk az élelmiszeripar amikről olvasok meg hallok, akkor jön az, hogy hagyjuk már, akkor ne egyél semmit sem, mert mindenben van valami rossz. Igen van sok dologban rossz és én ezeket el akarom kerülni. akkor miért én vagyok a naiv h*lye gyerek aki próbál egészségesen élni és felnyitni a családja szemét? Mondtam nekik, hogy szereltessünk be vízszűrő szerkezet a csapokba, mert a csapvíz nem teljesen tiszta és vegyszer mentes (vas íze van). Erre apám elkezdi, hogy minek? te úgy is ásványvizet iszol.. De b*sszus.. azzal fürdünk, mosakszunk, abból iszunk, főzünk. Attól, hogy felfőzik főzéskor a vizet, attól még a vegyszer benne van. Főleg ha pl. pörköltet vagy levest főz. Azt még le se szűrjük, mint pl. a tésztát. Na hagyjuk ezt. A testvéremnek és a többi családtagnak szintén nem beszélhetek semmi világ komoly dolgokról, amit fel kéne már fogni az embereknek, mert én vagyok a legkisebb gyerek, mert én csak 17 vagyok, mert én h*lye vagyok, mert sosem voltam ötös tanuló meg hasonlók, egyébként sosem buktam meg vagy ilyenek, csak kisebb koromban kicsit tovább kellett magyarázni dolgokat, mint másoknak. És emiatt én vagyok a nehéz felfogású, naiv, kisgyerek akit le kell sz*rni nagy ívben. Néha tényleg úgy kezel az apám is, mint valami szerencsétlent, aki semmire sem képes, elkezd nekem gügyögni mint egy kétéves gyereknek.. De egyébként inkább ő olyan. Mindig a hasa az első.. És ez nálam nem csak kamaszodás.. Az apámat tényleg egyre jobban utálom, főleg a múltkori után, mikor olyat csinált, hogy napokig féltem és rettegtem otthon miatta a sok kiabálás meg fenyegetőzése miatt. Pedig egyáltalán nem én voltam a hibás. Csak rám fogta, mert rám a legkönnyebb.. Az ilyen nem való szülőnek.. Azt kívánom bárcsak anya végre venné a bátorságát és elválna tőle, mivel elakarna, csak hát az apám még a házból sem lenne hajlandó elhúzni. pedig anyám nevén van a lakás, és gondolom ha magától nem menne el akkor már csak a bíróság jön. Komolyan minden csak a pénz körül forog.. azért nem menne el, mert nincs hova mennie.. szánalmas.. felnőtt ember keressen megoldást. Van két lába és két karja, meg nagy hasa ami az első meg a hülyeségei. kezdjen azokkal valamit. És képtelen vagyok vele jó pofizni meg meg lenni nyugton valamennyire, csak hogy ne legyen kiabálás. Miért kell nekem ezeket eltűrni? Hogy a családom semmibe vesz? Igen nem vagyok 18 éves sem 20 sem 30, nincs annyi tapasztalatom, de még így is olyan dolgokról tudok amikről ők sosem fognak tudni és ha akarnám sem mondhatnám el, mert senki nem hinne nekem. Pedig jó lenne ha tisztában lennének ők is meg az emberiség is néhány dologról. De hát mikor legutóbb mondtam valamit, akkor le voltam üvöltve. Egy idegbeteg. Most is csak kiabál meg vergődik hangosan, mert a mosogatóba dőlt egy edény.. komolyan erről tudnák mesélni.. de inkább hagyjuk. Bocsi, hogy egy regényt írtam és ha van pár hiba a szövegben. Azok akik ócsárolni akarnak a világ nézetem miatt, azok kíméljenek meg maguktól. Köszönöm előre is. :)