Anyám a "drága" hobbimba is beleszól, jogosan? Annyira idegesít már.
19 éves lány vagyok és nagyon szeretem a karórákat. Mindig is tetszettek, ezért 2 éve sikerült is vennem egy drágább darabot, valamint tavaly is beszereztem egyet, idén szeretnék még egyet venni SAJÁT pénzből, tehát nem anyámat "húznám le". Az előző óráimba édesapám beleadott bizonyos összegeket, ő szerencsére nincs anyával egy véleményen, szerinte is hasznos lehet egy szép óra, főleg hogy értékalló, valamint évekig kibírja. Most viszont tényleg saját pénzből is jószívvel meg tudnám venni, ugyanis diákmunkáztam több nyáron is, valamint -nem panaszkodom- elég jó zsebpénzt kapok szüleim által, ezért szerencsére megengedhetem magamnak a drágább holmikat. Nem költekezem fölöslegesen, igyekszem félrerakni, pont emiatt, hogy ha valami megtetszik, akkor azt nyugodt szívvel meg tudjam venni. Ne milliós összegekre gondoljatok, csak designer órákról van szó 70-80-90ezer Ft-os árkategóriákban. Ez van, nekem ez a fontos, úgyhogy kérlek titeket mellőzétek az olyan hozzászólasokat, hogy fölösleges, meg a többi. Ez is nézőpont kérdése, van aki ennyi pénzt kiad egy 1 hetes fesztiválbérletre, van aki inkább elnyaralja, és vannak olyanok is -köztük én is- akik ezt a pénzt drágább, de maradandó holmikra költik. Ez csak azon múlik, hogy kinek mi a fontos, mire szánja szívesen azt a bizonyos összeget.
Anyámról meg annyit, hogy az első órám megvétele után 1 évig (!) azt hallgattam, hogy hogy képzeltem ezt megvenni, minek akarok villogni, meg ha erre volt pénzem akkor pluszba semmire se kérjek, mert hogy "van nekem bőven". Ne úgy képzeljétek ezt el, hogy mindennap ezzel keltett, hanem úgy, hogy ha bármi kapcsán is fel tudta hozni, akkor azt megtette. Állandóan elmondja, hogy erről meg van a véleménye, meg hogy ha nincs is saját keresetem, akkor minek nekem ilyen óra. Azt viszont nem érti meg, hogy amíg mások ezt az összegeket elisszák/elbulizzák, én addig valami maradandót vásárolok belőle. Mielőtt valaki kérdezné, azt is leírnám, hogy azért szeretnék több ilyen órat, mert mindegyik más-más stílusú, öltözékhez illően tudnám őket variálni. Szüleim jól keresnek, ennél nagyobb összegű ajandékokat is kaptam már (telefon, laptop, ruhák), azon anyám mégse volt így kiakadva. Nem is értem, hogy neki az miért fáj, ha én ilyen órákra szeretném költeni a pénzem. Borzasztón zavar, ugyanis ha megengedhetem/engedhetjük maguknak, akkor miért ne? Nektek mint kívüllállóknak erről mi a véleménye? Jogos anya felháborodása/haragja?
Adrika, te jobb is, ha nem itthon rontod az átlag IQ-t.
Kérdező, szerintem (zsebpénzedhez képest) drága órákat vásárolgatni nem hobbi, nekem a maradandó érték egész mást jelent. Ettől függetlenül, ha ezt a zsebpénzedből+diákmunkából veszed, és nem kérsz külön olyasmire a szüleidtől, amit a saját pénzedből kéne fedezned, akkor ebbe nincs beleszólása senkinek. Feltehetőleg ez nem így van, ebből a mondatból kiindulva: "ha erre volt pénzem akkor pluszba semmire se kérjek, mert hogy "van nekem bőven". " Így viszont igaza van anyádnak, hogy amíg nincs saját kereseted, addig keress olyan hobbit, amire nem a szüleidtől kérsz egyhavi minimálbérnek megfelelő összeget, pláne, ha még x évig a továbbtanulásodat is vélhetően velük kívánod finanszíroztatni.
Az én egyetemista fiamnak is volt ilyen gondolata, hogy ő gyűjteni fog egy bizonyos designer ruhafajtát (vettünk már pár darabot.) Nekem is az volt a válaszom, hogy majd a saját fizetéséből (ami NEM 70 ezer lesz :-)), azt gyűjt, amit akar, addig egyet-egyet kaphat, ha szüksége lesz rá, de minden megjelenő, izgalmas darab megvásárlása (ahogy azt egy valódi gyűjtő teszi, valóban hobbiból) felejtős.
" nem en kertem, hogy megszulessek. Amig tanulok, addig kotelesseguk eltertani, ugyhogy valamit nagyon elneztel."
Ezt a böszmeséget sürgősen felejtsd el, kicsilány. A lakhatásodról, a kajádról és a megfelelő ruházkodásodról kötelesek gondoskodni, a zsebpénzedről meg a designer óráidról nem, ezt is csak 18 éves korodig. Utána max rokontartást kérhetsz, ami, ha szerencséd van, lehet akár havi 30 ezer is, amíg zökkenőmentesen be nem fejezed az egyetemet, vagy az OKJ-t. Ha csúszol, felejtős a dolog. Viszont ők is kérhetnek tőled rokontartást, ha megöregszenek, a gyereknek ugyanis nemcsak jogai, hanem kötelességei is vannak. 19 évesen inkább ezt tanította volna meg az apád, mint maradandó értéket.
Ha pedig az életet, amit kérés nélkül is megkaptál ajándékba, nem tartod értéknek, javaslom, kösd fel magad. Az ajándékot nem kötelező elfogadni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!