Anyukám élettársát apának szólítani?

Elszomorító, ahogyan anyukád hozzááll ehhez a dologhoz. Először is a zsarolása. Nyilván nem vagyunk egyformák, de én vagyok (és kamaszkoromban is voltam) annyira konok, hogy semmi efféle zsarolásnak nem engedtem volna, hanem azt mondtam volna: ha harc, hát legyen harc! Ha beledöglök, akkor sem engedek! Ezzel természetesen nem mondom, hogy mindenki számára ez a járható út.

De annyit mindenképp javaslok, hogy mondd el mindezt apukádnak. Ha az ő helyében lennék, én mindenképp elmennék anyukádhoz és nevelőapádhoz. Elmondanám nekik (vagy ha nem engednek be, legalább telefonon elmondanám), hogy ÉN VAGYOK AZ APJA ennek a lánynak, ha eddig nem tudták volna. És ha én vagyok az, akkor más már nem lehet az. Ez ilyen egyszerű.

1. megjegyzés:

Ha 14 éves elmúltál, neked is van jogod beleszólni, melyik szülődnél laksz. Pontosabban:

"A gyermek véleményét 14 éves kor felett minden esetben figyelembe veszik és meghallgatják, egyes esetekben pedig már 11-12 éves korban is sor kerül meghallgatásra."

De ha már eldőlt, akkor is lehet változtatni:

"Az elhelyezés nem feltétlenül végleges, mód van annak megváltoztatására, ha a körülmények lényegesen megváltoztak. A gyermek elhelyezése, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő, a gyámhivatal és az ügyész indíthat pert, de más (pl. harmadik) személy már nem." Magyarul: te (mint kiskorú) nem, de apukád igen. Ez is egy lehetőség, ha végképp megromlik a légkör otthon. Természetesen bírói mérlegelés kérdése, hogy mi számít a "körülmények lényeges megváltozásának".

2. megjegyzés:

Orbitális baromság, hogy "nem hivhatod a nevén ha egy család leszünk". Már miért ne? A férj és feleség is általában keresztnevén szólítja egymást. De rokonságomban konkrétan volt hasonló eset, ahol a lány (az anya korábbról meglevő gyereke) a mai napig keresztneve becéző alakján szólítja nevelőapját, míg a közös gyerek természetesen apának szólítja. És ettől még a lány is nagyon szereti nevelőapját, és természetesen együtt nevelik, és a nevelőapa ugyanúgy rászólhatott, ha úgy látta helyesnek. Föl nem merült, hogy a nevelőapját apának szólítsa. (Természetesen élő kapcsolat maradt a vér szerinti apukájával is.)