Anyámnak csak a puszta jelenléte is irritál, mit
tehetnék? (bővebben lent, hosszú lett)
Figyelt kérdés
Először is ami a legfontosabb. Mindent, amit elértem az életemben, csak is neki köszönhetem, például azt, hogy most szeptemberben kezdem az egyetemet. Ha ő nincs, akkor én sem tartanék itt, mindent megtesz értem, mindent amire szükségem van, megkapom tőle. De egyszerűen megőrjít azzal, ahogyan viselkedik. Nem is tudom ezt rendesen szavakba önteni. Idegesít a puszta jelenléte is. Sokszor például csak úgy rám nyit a szobámban mindenféle kopogás nélkül a nap bármely pillanatában véletlenszerűen. Jön a szobám felé, kinyitja az ajtót kopogás nélkül, megkérdi minek csuktam be, majd elmegy. Mindig mindent meg akar mondani, hogy hogyan csináljam. Egyetemi dolgokról sokat beszélgetek egyik barátommal, mert egy helyre megyünk, és mikor Anyával is beszélgetünk az egyetemi dolgokról, akkor mindig mondja, hogy "kérdezd meg tőle ezt", "kérdezd meg tőle azt", de ez nem is volna önmagában gond. Az a gond ezzel, hogy megmondja, hogy mit mondjak neki. De szó szerint! Hogy "köszönj neki és írd neki, hogy szia xy, nem tudod, hogy ez hogy van?". De ha hivatalos emailt kell írnom, ott is meg akarja mondani szóról szóra, hogy mit írjak. Ilyenkor úgy érzem, hogy semmibe néz, hogy én hülye vagyok és nem tudom meg rendesen megírni a dolgokat, meg ilyenek. Tudom, hogy csak segíteni akar, de úgy kezel, mint egy kis gyereket. Amikor magyaráz is, tipikusan úgy magyaráz, mert hogy ő mindig mindent jobban tud. Tudom, hogy ő csak segíteni akar, de szinte semmi önállóságom nincs, mert mindig megmondja, hogy mikor mit és hogyan csináljak. Egy másik dolog, ami miatt talán irritál, hogy mindig mindent kritizál, de ha nem is kritizál, mindig megmondja, hogy éppen mi bajom van. Folyton "beszól", hogy túlsúlyos vagyok. Ami igaz, és az is, hogy sokat nem teszek ellene jelen pillanatban, de ettől még nem akarom mindennap meghallgatni, amint kijelenti. Vagy amikor meglátja a mellkasomat, ami tele van pattanással. Mindig ez a reakció, hogy "Úristen, hogy néz ki a mellkasod?" vagy "Milyen ronda a bőröd...". Ismét csak, nem vagyok rá kíváncsi minden egyes alkalommal, mikor meglátja. De ez ellen most éppen próbálok tenni valamit... Mindegy. Vagy amikor veszek valami ruhát, mindig megkapom azt a költői kérdést, hogy "Ez tetszik?". Már gyerekkoromban sem éreztem azt a feltétel nélküli szeretet iránta... Egyszer például gyerek koromban lebuktam pornónézés közben, amire ő úgy reagált, hogy az aktuális barátjának (értsd élettárs, de ez rosszul hangozhat... Mióta elváltak a szüleim, nem sok volt neki, talán 2 vagy 3) egyből elújságolta az egészet és az egész számítógépemet átkutatták, hogy milyen és mennyi pornó van rajta. Meg emlékszem a szobámat is átkutatgatta, hogy miket rejtegettem én el. Sokszor az is előfordul, hogy a szobám ajtajából néz engem, hogy én mit csinálok és folyton olyanokat kérdezget, hogy "Kivel beszélgetsz?" meg "Mit nézegetsz?". Ezek átlagos kérdések, de nem tudok benne annyira megbízni, hogy ezeket el is mondjam neki, pedig semmi komoly dolgot nem szoktam művelni ilyenkor. Most is ahogyan ezt írtam, ide jött és kérdezte, hogy mit írok ki gyakorikerdesek-re. Ismét egy tök átlagos kérdés, de irritál. Kis koromban is emlékszem, sosem dönthettem el semmit magamtól. Azt értem, hogy egy kisgyereket nevelni, úgymond irányítani kell. De mikor már negyedik éve küldtek el abba a rohadt nyári táborba, pedig én már a másodikra se akartam elmenni, az már zavaró volt. Egyszer sem éreztem magam jól azokban a táborokban és hála azoknak a táboroknak, a mai napig utálnék bármiféle táborba elmenni. De ettől függetlenül egy jogos érv szólt a táborok mellett, olyankor azon a héten csinált itthon a házon felújításokat, hogy gondolom ne legyek láb alatt, meg hogy ne legyek itthon, mikor az egész ház a feje tetején áll és kupi van mindenhol. Amiben még nagyon különbözünk, hogy ő szeret eljárni kirándulgatni és régen mindig elráncigált engem is, amiket szintén nem szerettem. Leginkább azért, mert azaz ő korosztálya volt és én mindig unatkoztam egyedül, vele. Úgy 18 évet kellett leélnem ahhoz, hogy a kirándulásaira ne akarjon mindig elráncigálni. Megtudom érteni, hogy miért vitt és akar vinni magával, hogy gondolom együtt legyünk, de én ott mindig csak unatkoztam. Engem sosem érdekeltek túlzottan a várak, hegyek múzeumok stb. Egy másik dolog amit utálok benne, hogy ha valamit el kell intézni, akkor azt naponta 3-4-szer megemlíti, amíg el nem lesz intézve a dolog. Ez is csak azért zavar engem és irritál vele, mert olyan én mindent jobban tudok és szájbarágósan magyarázza el, hogy ezt meg azt meg kell tenni. Meg egyszer megbeszéljük a dolgokat, hogy akkor mi hogy legyen és még kétszer elismétli nekem. Ettől megint olyan érzésem szokott támadni, hogy szerinte én hülye vagyok és úgyis elfelejteném. Egy újabb dolog, ami zavar, hogy ő simán meztelenül járkál fel le a házban és ha szólok neki, hogy ez engem zavar, akkor annyit mond, hogy "jajj ugyanmár, ennyire nem zavarhat", bepucsít előttem és ha ezt is megemlítem neki, hogy légyszi ne, akkor felháborodva kérdezi, hogy "mégis hogy hajoljak le!?" (ez utóbbi inkább az én részemről lehet egy fas**ág, de engem tényleg zavar, nem vagyok kíváncsi a seggére pucsítás közben), lenyalja a kést és aztán beszól, hogy ne legyek finnyás, nem lesz bajom ha én is használom a kést (elmosás nélkül). Szinte semmilyen magánügyemet nem beszélem meg vele, csak ha olyan dologról van szó, amit nélküle nem tudnék megoldani. Akkor is inkább kényszerből. Elég nagy katyvasz lett ez a szöveg, egy szó mint száz, nagyon különböző személyiségek vagyunk és ha ő nem lenne és nem tenne meg mindent értem, egy senki lennék. Senkibb, mint most vagyok... És mégis így érzek iránta. Ti is éreztek hasonlóan valamelyik szülőtök iránt?
Tehát: lusta vagy, elhízott, nem is akarsz tenni ellene, utálod azt az embert, akinek mindent köszönhetsz, semmit se tudsz egyedül elintézni, de neked ne segítsen senki, és már kamasz korban pornót néztél. Utálsz minden közös programot anyáddal, illetve utálsz mozogni, utálod a táborokat, meg úgy általában mindent és mindenkit utálsz, és hisztizel minden apróságért, mint egy kisgyerek.
Pattogsz, hogy nincs lemosva a kés, de mondjuk le nem mosnád a világ minden kincséért sem.
Soroljam még?!
Azért ilyen veled az anyád, mert egyrészt szeret. Tényleg, micsoda perszóna... biztos lehet valami baja, mert egy ilyen gyűlöletgombócot, mit te, a többség inkább utálni szokott.
Másrészt az önállóság szikráját se mutatod fel, véletlen sem viselkedsz úgy, mint egy felnőtt, akkor nem értem, miért várod, hogy felnőttként kezeljen.
Visz kirándulni, beírat táborba, nem kell a felújítás alatt kerülgetni... hát tényleg, igazi szörnyeteg lehet.
Ebből egyedül az irritáló tényleg, ha pucérkodik, de ezt már megszokhattad volna.
A legjobb megoldás, ha nem viseled el. Keress munkát, keress albérletet, közben tanulsz, és éled a saját, önálló, felnőtt életed.
Közben megbeszéled magaddal, hogy jó-e neked, ha pattanásos, dagadt tehénként éled le az életed, vagy ideje lenne lefogyni. És vagy belekezdesz egy diétába és mozogsz, vagy poshadsz a netes pornó meg a fórumok előtt, és siránkozol a gyakorin tovább.
Tudod, ha úgy viselkedsz, mint egy duzzogó 12 éves, soha, senki nem fog felnőttként kezelni. Nem csak anyád, hanem senki se.
Tudod, itt nem vele van gond.
2016. aug. 9. 08:07
Hasznos számodra ez a válasz?
12/17 anonim válasza:
Én nem fogok neked esni mint a többiek. Szerintem mindenkivel előfordult, hogy idegesítették a szülei, valamilyen okból. Szóval ez normális. Nem hiába jön el az az idő amikor a gyereknek muszáj elköltöznie otthonról, hisz ez az egészséges. Mindenkinek vannak nehezen elviselhető tulajdonságai, ahogy neked is. Nem érted, mert még fiatal vagy, és én sem értettem, de valószínűleg az anyukád rengeteg mindent megtett érted, ezért jó, hogy hálás vagy, és be is látod, hogy nélküle semmit sem értél volna el. Nem kell mindenkinek otthon laknia, ha te ilyen ügyes gyerek vagy, és anyukád ennyire elviselhetetlen akkor nyugodtan költözz el és éld az életedet, nem kell nektek együtt lakni. Havonta 1-2szer meglátogatod és kész, te majd sokkal jobban csinálod ezt mint ő. A panaszkodástól amúgy tényleg nem lesz semmi jobb. Egy felnőtt nőt pedig nem igen fogsz tudni megváltoztatni. Esetleg elmondhatod neki, hogy mi az a mi zavar, de akkor ne sértődj meg, ha ő is elmondja, hogy őt mi zavarja benned... Hajrá, fel kell nőni.
2016. aug. 9. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
13/17 anonim válasza:
Azert erzel igy mert itt az ideje levalni anyadrol es felnottkent viselkedni es elni.
Remelem az egyetem alatt nem otthon fogsz lakni mert akkor meg 5 evig turnod kell anyad szeretetet
2016. aug. 9. 11:54
Hasznos számodra ez a válasz?
14/17 anonim válasza:
A 12 éves lányom mond ilyet, hogy irritálják az emberek. :( Őt is sajnálom érte.
Van anyádnak pár idegesítő tulajdonsága, amiket normálisan megbeszélhetnél vele. Pl. ha megmondanád, hogy de igen, téged mennyire kellemetlenül érint, hogy meztelenül pucsít, biztos felvenne valamit!
2016. aug. 9. 15:16
Hasznos számodra ez a válasz?
15/17 anonim válasza:
Aki fikázza a kérdezőt, valószínűleg nem volt még ilyen helyzetben. Anyum szinte ugyanez, csak nincs túlsúlyom amit csesztethetne. Meg jót akar nekem szerintem. De mindig segítettem neki, amikor apum csesztetett minket, és mindig védtem. De neki ez nem jelent semmit. Meg napi 4 órát segítek neki, aztán ha leülök telózni akkor állandóan mobilozok. Plusz a táskámban pakol meg a cuccaim között pakolászik.. Plusz a netre felraktam a telómról a képeimet.. és letörölgette a sok emlékemmel együtt.. A legjobb barátnőmmel az együtt töltött két évünket.. és mindent.. Szóval egyszerűen nem tudom úgy szeretni, mint általában a gyerekek az anyjukat. Kérdező annyit tudsz tenni, hogy elmész egyetem mellett koliba/albérletbe.. és nem kell látnod őt minden nap. A hétvégén az a pár nap amíg látod hidd el h. nem fog ártani ;)
2016. aug. 9. 15:49
Hasznos számodra ez a válasz?
16/17 anonim válasza:
Tény hogy idegesítő tud lenni ez a személyiségtípus, ha anya,ha más rokon vagy barát,mindegy. Attól még persze lehet szeretni, tisztelni, mert tényleg lehetne rosszabb is, de ezek a dolgok hogy ő pucérkodik és nem érdeki hogy erre ki kíváncsi, meg hogy lenyalja az evőeszközöket, te meg örülj neki, és ne legyen szavad se.... hát vannak ilyen emberek. Szerencsés az ahol nincsenek ilyen eltérések a családtagjaival, de tényleg lehetne rosszabb is. Viszont akik a kérdezőt ezért így lehurrogták, hogy ezt leírta, azok elég primitív emberek lehetnek, már bocs.
2019. febr. 14. 06:27
Hasznos számodra ez a válasz?
17/17 anonim válasza:
en felnottkent (tul a hatvanon) annyit irnek, hogy engem nem irrital az anyam hanem gyuloljuk egymast. mar akkor gyulolt amikor terhes volt velem, es kozolte ha nem tilos az abortusz akkor meg se szulettem volna. tehat.a kerdezot nyugodtan irritalhatja az anyja aki tapintatlanul es bunko modon viselkedik a FELNOTT LANYAVAL. azon se csodalkoznek ha nemcsak irritalna han em utalna is. nekem mondjuk tobb okom van ra hogy gyuloljem az anyamat de van akit kisebb dolgok boritanak ki van akit a nagyobbak se mozditanak ki a helyukrol. kerdezo remeem az egyetem masik varosban lesz es nem kell olyan gyakran talalkoznotok. ha nem lesztek allandoan egymas mellett valoszinuleg te is jobban birod majd a helyzetet kezelni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!