Normális hogy ennyire idegesít Anya? Akár csak puszta jelenléte?

Anyával elég jó a kapcsolatunk. Mindent megtesz hogy boldog legyek. Egyáltalán nem szigorú. Viszont pár éve elkezdett idegesíteni a puszta jelenléte is. Sokszor iszonyatosan feszült vagyok a jelenlétében. Eléggé önbizalom hiányos, ügyetlen és nagyon határozatlan. Tudom, nem szép ilyet mondani saját Anyukámra de tényleg így van. Sokszor teljesen nyugodt napom van, aztán találkozunk és elkezdünk beszélgetni és elönt az az érzés. Idegesség, feszültség, nyom a fejem. Az idegesít legjobban mikor valamire azt mondom nem, de ő még egyszer megkérdezi, hogy biztos nem-e? Vagy ma pl: kérdeztem tőle hogy meddig van nyitva egy hely, mert lehet edzés után beugranék oda. Mondta hogy 7 óriáig. Én mondtam hogy annyi idő alatt nem edzek le. De ő megkérdezte hogy akkor viszek e pénzt. A válaszom az volt: "mondtam hogy addigra nem edzek le, csak tudom meddig edzek" elég durva hangnemmel. Ez neki rosszul esett, amit meg is értek, de ilyenkor mint ha hülyének nézne. És nagyon ideges leszek tőle. Nagyon szeretem, és nem tudom miért van ez. Ha pl barátnőm lenne, vagy ha van egy lány akkor azt el se mondom neki mert állandóan azt kerdezgeti. "szép kislány?" "milyen kislány?" ... ezzel a kislányozással is megőrít. Bátyám huszon valahány éves barátnőjet is kislanyozza. Ez is idegesít, a sok más dolog mellett. Leginkább a határozatlanság és az ügyetlenség, illetve hogy mindig késünk miatta. Persze ezekről nem mindig tehet. Az a furcsa hogy csak ő frusztrál engem ilyen szintem. Mindenki mással nagyon jól elvagyok, és alapból egy nyugodt ember vagyok.