Volt már olyan személy az életetekben, akinek a puszta jelenléte is irritált?

:-) anyósom.

Kb. két éve nem tartom sem vele/velük, sem a sógornőmmel a kapcsolatot. A férjem a fiunkkal látogatja őket, de szabályok így is vannak (pl. csak akkor lehet náluk a fiunk, ha a férjem is ott van; egyedül nem viheti ki az utcára, apának is mennie kell).

Most várjuk a kistesót, de már jó előre tisztáztam a férjemmel, hogy mit engedek és mit nem. A párom persze szeretne enyhíteni a helyzeten, de nem megy. Nálunk is ez volt. Mindig mama volt terítéken. Végül már orvoshoz jártam, mert állandó feszültség voltam, aludni sem tudtam. Nekem így jobb. S ha ez önzőség, akkor önző vagyok, de nem hiszem, hogy a gyerekeinknek állandó feszültségben kellene felnőniük.

Anyós...

Eleinte nagyon jóban voltunk, kb. 5 hónapig, aztán amikor rájött, hogy nem csak "unaloműzésből" vagyok a fiával, akkor mindent elkövetett, hogy szétszedjen minket. A mindent alatt azt is érteni kell, hogy kórházba juttatott...a főztjével, meg azzal, hogy nem hívta ki az ügyeletet, amikor már lábra állni sem tudtam, a fia meg nem volt otthon.

10,5 éve vagyunk együtt, az anyósomat évente egyszer látom, de a gondolatától is rosszul vagyok.

Kedves 4. válaszoló! Én is így kezdtem. Jó politikusként ráhagytam a hülyeségeit, amiben tudtam, segítettem nekik. Aztán eljött az a pont, amikor már nem tudtam uralkodni magamon, s helyretettem a kedves mamát, mikor nekem támadt. Na aztán elszabadult a pokol. Én meg az orvosnál kötöttem ki. Nálunk nem olyan kérdéseken ment a vita, hogy lehet e már anyatejen kívül mást is adni a 3 hónapos csecsemőnek, vagy a miért nem adsz neki cumit és társai. Ennél sokkal durvább volt a helyzet. Ha nem lépem meg, amit megléptem, már nem lennénk együtt a párommal, nem várnám a második babámat, s valószínűleg nem egyszer megjártam volna már a kórházat. Lépni kellett. Akár szétszakítom ezzel a családot, akár nem.

1. válaszoló voltam.

Igen, de akkor mit kéne csinálni szerinted?

a sógornőm az én generációm, erőszakoskodik az anyján keresztül h lehessen a gyerek keresztanyja, de mióta a lányom megszületett másfél év alatt 1szer jött el hozzá, fel se hív.

Az anyós meg már most sulykolni akarja a gyerekbe h diploma és 5 nyelvvizsga kell. Én nem akarom hogy a gyerekem ezért legyen önbizalom hiányos, mert az anyósom a saját eltolt életét akarja rajta kijavítani. ennyi idősen olyan fölöslegesen ilyenekről beszélni nem?