Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit csináljak, ha mindent a...

Mit csináljak, ha mindent a seggem alá raktak?

Figyelt kérdés

Tudom, hogy kissé furcsa és provokatív a kérdés, de bízom benne, hogy így nagyobb figyelmet fog kelteni és ezáltal több választ kapok. A helyzet az, hogy a szüleim felnőttkorukban váltottak szakmát, kb. akkor, amikor én megszülettem, aminek köszönhetően egyikük se abban dolgozik, aminek eredetileg tanult, viszont nagyon sikeresek lettek. Így aztán egyre jobb és jobb lett az életszínvonalunk, és én gyakorlatilag mindent megkaptam, anélkül, hogy kellett volna érte bármit is tennem. Persze normálisan voltam nevelve, mindig tudtam, hogy mi a dolgom, rendesen tanultam, csakhogy egy idő után a tanulás okozta siker már önmagában nem okozott örömet, társasági életem meg nem igazán volt, ugyanis elfelejtettem lázadni. Így egy meglehetősen sivár, sótlan kamaszkorom volt, amiben gyakorlatilag nem történt semmi. Nem jártam fesztiválokra, házibulikra, nem csináltam ökörködéseket. Ezek persze rettenetesen hiányoztak már akkor is, és hiányoznak most is, még akkor is, ha néha ennek az ellenkezőjét mondom. Most ennek köszönhetően ott tartok huszonévesen, egy egyetem után, hogy azt se tudom, hogy ki vagyok, nem tudom, mi akarok lenni és miben vagyok a legjobb, mert nem volt szükségem arra, hogy elköteleződjek, és azt hiszem, nem is alakult ki egy végleges identitásom. Gyerek maradtam, aki a szüleivel él. Közben főztek rám, mindent megkaptam készen.


Engem is zavar ez a dolog, de most a szüleimtől kb. ultimátumot kaptam, hogy ideje eldöntenem, mit akarok. Ez rendben van, csak azt nem értem, hogy miért nem így neveltek kezdettől fogva, következetesen, megkövetelve tőlem azt, hogy valamivel kiérdemeljek dolgokat. Fingom nincs egyszerűen, hogy mit csináljak. Nem akarok továbblépni. Be akarom pótolni azokat a dolgokat, amik kimaradtak. Csajozni akarok, meg bulikba járni. Szexben sem volt még részem. Ez már önmagában akkora teher számomra, hogy azt a szüleim fel se bírják fogni. Egyszerűen nem értik, hogy amíg szűz vagyok, addig szarok a tanulásra, mert abban már nem találok kielégülést. Egész eddigi életemben azzal hitegetett a környezetem, hogy a tanulás majd mindent meghoz a számomra. De attól, hogy kiválóan tanultam, nem kellettem a csajoknak soha. Engem egyszerűen nem érdekel, hogy most mi lesz velem, csak az érdekel, hogy ne szűzen és ne egyedül haljak meg. Egész kamaszkoromban próbáltam megfelelni nekik, ők meg csak az üzletükkel voltak elfoglalva. Besokalltam. Közben ők is besokalltak. Úgy érzem, járna az most nekem, hogy fél évig össze legyek zárva valakivel, aki kielégíti a szexuális igényeimet (úgy néz ki amúgy, találtam ilyet), és közben felfedezzem, mik az erősségeim. Ez nagyon önzőség? Tudom, hogy annak hangzik, csak azt értsétek meg, hogy nekem egyszerűen kamaszkoromban erre nem volt alkalmam. Sérült voltam, egyszerűen nem tudtam, hogy hogy kell beilleszkedni emberek közé, ezért nem is próbálkoztam semmivel. Mintha éveken át aludtam volna. Ezt hogy értessem meg a szüleimmel?


2016. júl. 25. 23:21
1 2 3 4 5
 31/42 anonim válasza:

Szia kedves Idegen!

Azokkal a hozzászólókkal vagyok egy véleményen akik azt írják,költözz ki a családi fészekből,ideje elkezdeni a nagybetűs Életet.Amit leírsz az alapján nem történt a családodban olyan trauma ami miatt ennyire "leengedted" magad csúszni gondolato szinten.Ne értd félre,nem bántásból,de diplomás létedre van annyi biztosan a fejedben,h ezt te is átgondold/ van aki árván nevelkedik azzal a tudattal,h nem kellett a szüleinek,van akit megerőszakol a családtagja akár fiúként is,van aki látja ahogy a szeme láttára bombázzák le házukat vagy szemtanui annak,h megölik a számárabb legdontosabb embert.Ezek igazi nagy problémák,a te leírtad,miszerint anyukád támasza voltál 12 éves korodban apróság.Egy gyermek nehezen éli meg az ilyen szituációkat amikor az idillinek hitt családról kiderül,h mégsem az.Lesúlytó,elbizonytalanító,elhiszem/átéltem,bár én emiatt voltam extrém lázadó,csak nálunk rengeteg más is történt még hozzá/.Amit viszont erőteljrsrn érzek rajtad az az,h bármelyik kommentelőre van rgy "de" kontrád.Na itt van a hiba sztem,amikor ,agaddal krll megbeszélned,h igazából kiakarsz e költözni a családi meleg fészekből?A megoldást csak drasztikus úzon érheted el,elszakadsz,kipróbálsz olyan munkahelyet is akár amire nem is gondoltàl volna,h ott dolgoznál,m lehet,h ott fogod megtalálni a boldogságod az életed.Az pedig,h nem tudod mit akarsz nem egyedi probléma hanem sztem az emberek 99%-a így éli meg a szülőkről való leszakadást,kiköltözést,a nagy kérdéseket,h mi legyen most,hova tova...Az a tanácsom,h indulj.Akár írj valahova,h utazótársat keresel,akár jelentkezz egy munkahelyre/nem musz mindjárt menedzsernek/ és a legfontosabb,h tudd az édesanyád nem hibás.Alapjában véve megvan mindened ami a jó élethez kell diploma,nyelvtudás...Az èdesanyàdnak pedig akkor szüksége volt ràd.LÉPJ és az élet segít!

Szép napot

2016. júl. 28. 16:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/42 anonim ***** válasza:

Szerintem az a te bajod, hogy most megint azt várod, hogy eléd rakják a megoldást.


Tudod mit? Keresd meg magad mások hibáztatása (a szüleid) helyett.


Üdv az első önálló feladatnál!


Üdv az életben!

2016. júl. 28. 17:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/42 anonim ***** válasza:
Hogy válaszoljak a kerdesedre : mondj köszönetet
2016. júl. 28. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/42 anonim válasza:
Hatarozd el magad,az segiteni fog.Az első lépés hogy önállósodsz,elköltözöl.Mindenképp fejezd be az egyetemet,legalabb ennyid legyen utána lehet mással foglalkozni is akár. Menj el dolgozni,lehet a mester mellett is ha igazan akarsz nem kell hozza kihagynod egy évet. Ha ez sikerül a többi már jönni fog magától csak ne görcsölj rá,idővel lesz barátnő és szex is.Egyebkent azt is megunnad ha nem foglalkoznal semmi mással. Sok sikert,irj ha tanacs kellene vagy beszélgetni szeretnél.
2016. júl. 28. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/42 anonim ***** válasza:
100%
Bocs az OFF-ért, de a 30-asnak válaszolva (én vagyok a 29-es): akkor ha jól értem, Neked tul.képpen az is nehezíti a helyzetedet, hogy anyukád ragaszkodik hozzád. :( Velem mondjuk ez nincs így, mert bár hozzám is ragaszkodnak a szüleim, anyukám támogatná, hogy elköltözzek és önállósodjak végre. Csak éppen alig keresek többet a diplomás minimálbérnél, ráadásul pár km-re van a munkahelyem, így meg végképp nincs értelme elköltözni, hiszen ki akar egy halom pénzt kidobni albérletre csak azért, hogy aztán esténként a tök üres lakásba menjen haza, mikor ott várja a saját szobája a családi házban? ... Sztem az elköltözésnek is csak akkor lenne értelme, ha vkivel tehetném meg - mondjuk egy hozzám passzoló férfival -, de az a baj (legalábbis én így tapasztalom), hogy ahogyan telnek az évek, az ember gondolkodásmódja egyre inkább beszűkül, és ha sok ideig nincsen senkije, lassan nem is vágyik rá, hanem belekényelmesedik a megszokott életbe. :( Szóval, ez tök nehéz. :S ...Viszont ha Neked indíttatásod legalább volna a költözésre, az már fél siker sztem. Remélem, előbb-utóbb anya(g)ilag is meg tudod engedni magadnak. :)
2016. júl. 29. 09:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/42 anonim ***** válasza:
Szia! A kérdésed ezen részére szeretnék válaszolni "úhy érzem járna az most nekem, hogy fél évig össze legyek zárva valakivel, aki kielégíti a szexuális igényeimet (egyébként úgy néz ki találtam ilyet). Ne haragudj, de ez egyszerűrn umdorító. Teljesrn egyetértek az egyik kommentelővel, aki azt írta, tárgyként tekintesz a nőkre és nem társként. Te nem gondolod azt, hogy a nőnek tisztelettel tartozol? Azzal, hogy válallod a szexet valakivel, felelősséget is vállalsz. Egy nagy gyerek vagy, fel kéne nőnöd végre. Ja, és neked a pornót ajánlom, nem a nőket. Ahjoz férfinak kéne lenned.
2016. júl. 31. 20:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/42 A kérdező kommentje:
Igen, így utólag visszanézve tényleg elég visszatetszően fogalmaztam :P Bármilyen színben tűntem is fel, valójában arra vágyom, hogy legyen egy társam, akinek megnyílhatok. Olyannyira így van ez, hogy egyébként lett is volna több lány is, akivel már lefekhettem volna, de pont azért nem tettem meg, mert nem éreztem, hogy érzelmileg is társak lennénk. Valamiért nagyon nehezen bízom meg lányokban. Volt olyen egyébként, akiben teljesen megbízhattam, de sajnos elrontottam. Azt is túlagyaltam, túlaggódtam és véget vetettem neki, pedig nem lett volna szabad. Ne kívánj nekem rosszat, hidd el, szívok eleget, még ha látszólag mindenem megvan is. Magamat büntetem.
2016. júl. 31. 20:43
 38/42 anonim ***** válasza:
Rendben, akkor bocsánat, ne haragudj. :)
2016. aug. 1. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/42 anonim ***** válasza:
Valaki közben azt írta, h inkább most, mint negyvenévesen. Szerintem negyvenévesen se lehetetlen, inkább negyvenévesen, mint soha. Ha valami 18, 20 v 39 évesen nem történik meg veled, és később szükségét érzed, soha nincs késő. Félre lehet csúszni biztos, ha hajszolod az élvezeteket, de szerintem megtenni valamit, ami hiányzik az életedből, még mindig jobb, mint ha az életed végén ismered fel, hogy elhibáztad.
2016. okt. 25. 18:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/42 T.A.M.i ***** válasza:

Szia. Szerintem először mindenképp próbálj erről szüleiddel beszélni. Ideje elvágni a köldökzsinórt.

Én nevelőszülőknél nőttem fel és emiatt éreztem folyamatosan , hogy tartozom nekik. Akármilyen szar volt, ez agyban van, így érzed.

Én munkát kerestem és a legjobb barátnőmmel együtt albérletbe mentem. Hidd el én sem tudok a mai napig senkihez 100%ig őszinte lenni. 2 évig nem beszéltem nevelőanyámmal annyira megharagudott erre a lépésemre.

Én sem mehettem sose bulizni, fiúk? Áh! Pedig akkor a hormonok tombolnak, ekkor tanul az ember. Ezt mindenképp be kell pótolnod, mert nem fogsz tudni normális kapcsolatot kialakítani. Ezt is gyakorolni kell, viselkedés , alkalmazkodás. És a bulizást is pótold be, mielőtt családod lesz.

értelmesnek tűnsz és okosnak, sztem biztos normális keretek közt végig tudod csinálni, úgy hogy közben ne züllj le.

2016. okt. 25. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!